A napokban maratoni vita zajlott Szentesen, színházügyben. Jó apropó volt ez arra, hogy ismét röpködjenek az érvek és ellenérvek, menjen a másikra mutogatás az ismételten előkerült, szokásosan a választási hadjáratban napirenden lévő kérdésekben. Az eredmény: a szentesi ember elgondolkodhat rajta, hogy többségben lévő városatyáink politikai beállítottságukat és büszkeségüket félretéve tudnak-e kivételesen Szentes érdekében dönteni, segítő jobbot elfogadni a kulturális kormányzattól és okosan tárgyalni a köznép által Petőfinek nevezett „befejezetlen torzó” és az abban épülő színház és vigadó jövője érdekében?
Gigászi csatározások fültanúi lehettek a legutóbbi képviselő-testületi ülés hallgatói a Tóth József Színház és Vigadó első olvasatban képviselők elé tárt koncepciójával kapcsolatban. Az elhangzottak szerint komoly szakmaisággal összeállított koncepció a legjobb indulattal is évente 30-40 millió forintból tervezi működtetni a létrejövő intézményt, mely összeg valljuk be valóban komoly szakmai körökben nemcsak mosolygást, hanem röhögést váltana ki. Van azonban megoldás, hiszen ebben a kérdésben is segítséget ajánlott Szentes városvezetőinek a térség országgyűlési képviselője. A kérdés azonban az, hogy túl tudnak-e lépni büszkeségükön és kihasználják-e a Farkas Sándor által felajánlott kormányzati egyeztetés lehetőségét, esetleg inkább szűk költségeket tervezve valahogyan beindítják, a forrást pedig az önkormányzat költségvetési keretére terhelik. Az országgyűlési képviselő ettől óvva intette a helyi képviselőket, és kérte, hogy használják ki a lehetőséget, nem úgy, mint amikor a fürdő és üdülőközpont vonatkozásában tolta félre a város vezetése a képviselőtől induló, országosan számos településnek komoly hasznot hajtó fejlesztést. Kitért arra is, hogy Csongrádra és az autópályától távolabbra eső Orosházára is számos beruházás érkezett, de ebben sosem az a célravezető, ha politikai csatározásokba bonyolódik egy város vezetése.
Farkas Sándor szerint Szentesen olyan színháznak kell létesülnie, amely méltó az egyelőre „befejezetlen torzóként” álló épület múltjához, hagyományaihoz, s a városban folyó drámai képzéshez. Ehhez azonban szerinte tapasztalt színházi szakemberekre, megfelelő pénzügyi keretre van szükség, amely csak állami segítséggel működhet. A kormányzati oldalról megvan a nyitottság, ahogyan a TOP forrást és a 700 millió forintos miniszterelnökségi támogatást is biztosították, és végre több évtizedes hányattatás után, számos fenntartó és beruházó váltás, valamint sokévi pereskedés után ne egy kísértetkastély „díszelegjen” kihasználatlanul Szentes központjában. A térség országgyűlési képviselője ismételten egy lehetőséget tárt a város elé. Egyetlen kérdés maradt nyitott, az új városvezetés akar-e élni a segítséggel és egy valóban jelentős, szakmailag releváns színházat szeretne működtetni Szentesen? Esetleg inkább elődeihez hasonlóan politikai megfontolással elutasítja a kormányzati támogatást a célegyenesben, és marad a sértődöttség elszigetelt, régi bástyája Csongrád-Csanád megye északi szegletében?
Meyer Pál
– Hirdetés –