Szabó Dávid József külpolitikai elemző munkája révén első kézből szerzett tapasztalatokat az amerikai politikai rendszer működéséről, a brüsszeli bürokrácia és newspeak szerinti gondolkodásmódjáról, az angolszász és nyugat-európai média természetéről, a posztszovjet térségről és a közép-európai nemzetek kitörési törekvéseiről. A hirado.hu interjújában a posztmodern médiajelenségekről, a manipuláció jövőbeli formáiról és a bolsevizmus új, végzetes formáiról kérdezték.
– Hogyan definiálja azt, ami az Egyesült Államokban zajlik? Sokan, még a jobboldalon is, demonstrációként, tüntetéshullámként jelölik meg.
– Minneapolisban egy visszaeső bűnöző a bámészkodók kamerái előtt vált mártírrá. A hatóságok elindították az ügyben eljáró rendőrök jogi felelősségre vonását, miközben Donald Trump elnök a rendfenntartás terén országos reformról hozott döntést. Egy normális államban, egy normális helyzetben, ha a jogállami mechanizmus azonnal beindul, véget is ér ez a rossz konnotációkat ébresztő történet. Persze, mindenkinek nemcsak jogában, de totális szabadságában áll megemlékezést szervezni, békés demonstrációt hirdetni, sőt, mindezt spontán összegyűlve, tetszőleges időpontban és helyszínen is megteheti bizonyos, az állam és a magánszféra napi működését nem veszélyeztető keretek között. Az ilyen véleménynyilvánítási akciók, petíciók, önszerveződések pedig addig tarthatnak, ameddig csak akarják. Ehhez képest történik az, amit látunk: zavargások, fosztogatás; rendőrök, hivatalos személyek elleni erőszak; spontán lincselések; no-go zóna alapítása erőszakos területfoglalással. A „fehérek”, különösen a rendőrök letérdeltetése, szobrok és emlékművek ledöntése, meggyalázása. Mindebből látszik, hogy a „normális országban”- és „normális helyzetben”-feltételek között valamelyik vagy mindkettő hibádzik. Megjegyezem, hogy mindemellett vannak erőszakmentes tüntetések is, léteznek a vélemény- és gyülekezési szabadság polgári kifejeződései is. Csakhogy ott, ahol rendőrökre vadásznak, embereket lincselnek az utcán, különös pofátlanság kell ahhoz, hogy úgy tegyünk: egy nagy, boldog, békés polgárjogi tüntetésről van szó. Ami történik, az egy irányított kisebbség rendszer- és államellenes lázadása, mely véletlenül sem spontán, és nem az előőrse, hanem balekja a fekete közösség. A mainstream média pedig nem objektívan tudósít az eseményekről, hanem aktívan részt vesz az akciókban tudatos hergeléssel és hírhamisítással. Ehhez még zárójelben hozzátehetjük a külföldi titkosszolgálatok „megszokott” manipulációit, és kész is a „forradalmi” robbanóelegy. Az USA part menti, nem pénzügyi elitje, vagyis az értelmiség, a média, a politika, valamint a technológia és az önjelölt filantrópia esett neki a régi, erős Amerika maradékának és az azt még megjelenítő Trump-adminisztrációnak.
Ez egy másodpercről másodpercre a Tik-Tokon tudósított puccskísérlet. Nem véletlen, hogy az orosz internet azzal viccelődik, mikor vált majd hirtelen a tv a Hattyúk tavára, ahogy 1991-ben a Szovjetunióban megtörtént.
Történelmi eredetű faji-etnikai repedésekbe vertek éket, és hosszú évek óta kalapálják, szétfeszítve az anyagot, amit amerikai társadalomnak nevezünk. Mindeközben az összes elérhető statisztika szerint minden társadalmi vonatkozásban visszaszorulóban van a feketék hátrányos megkülönböztetése, így a rendőri-hatósági fellépés terén is. Nyilván egyetlen jogtalan, igazságtalan haláleset is eggyel több a kelleténél, de a csökkenő tendencia elvitathatatlan.
A gyűlöletnek és erőszaknak, amit szabadjára engedtek a liberális-mainstream médián keresztül, semmi köze a történtekhez. A jakobinus és bolsevik erőszakos hatalomátvétellel is tökéletesen rokonítható az, amit látunk. Egyrészt véletlenül sem a lecsúszott, nehéz sorsú, alsóbb társadalmi rétegekből kerülnek ki a provokátorok, hanem az általuk privilegizáltnak nevezett közép- és felső középosztály jólétben edződött családjaiból.
– Közhely, de a lázadás a posztmodern fogyasztói társadalomban az elit privilégiuma. Az ilyen jellegű erőszak pedig nem más, mint civilizációs unalom és öngyűlölet.
– Ők is az Egyesült Államok geopolitikai hatalmának, hálójának meggyengülését igyekeznek kihasználni: a sokfrontos harc, amit Kínával, Oroszországgal, az Európai Unióval elkezdtek, és a koronavírussokk, amit a nyakukba kaptak.
Most »baráti tűz« éri Amerikát valahogy úgy, amikor az NKVD-s tisztek hátulról, a frontvonal mögül lövöldözték agyon az első vonalban harcolókat. Nem kizárt, hogy ez lesz a birodalom végjátékának kezdete.
Abban is a bolsevikok rokonai, hogy az erőszakkal, a rendetlenséggel vagy a rendőrség feloszlatásával valójában szinte senki nem ért egyet. Nemhogy az amerikaiak többsége, de a demokrata szavazók, sőt, az afrikai-amerikaiak többsége sem. Nem baj, majd elnevezik magukat „New Normal”-nek meg „The 99%”-nek.
Ne feledjük, hogy ma ugyanazok a csoportok próbálják szó szerint lefegyverezni és megbénítani Amerika rendfenntartásért felelős erőit, akik hosszú ideje megbélyegzik azokat, akik saját maguk és családjuk védelmében élnek a fegyvertartás alkotmányos jogával. Ez a jog az államok történetében egyáltalán nem az erőszak privilegizálását jelenti (ahogyan a marxisták állítják), hanem az önfelelős és szabad egyén szimbóluma. És ez az archetípus tartotta életben és egyben Amerikát évszázadokon át.
A mainstream médiában szinte kizárólag a szügyig felfegyverzett, dízelpickupokkal járó texasiakat, az úgynevezett „white trasht” mutogatják , véletlenül sem az elmúlt hónapban közel száz áldozatot hozó chicagói valóságot vagy a főváros, Washington D. C. enyhén szólva problémás és kerülendő kerületeit. Nekik a texasi meg a kaliforniai seriff, a helyi képviselő jelenti a problémát, nem az elgettósodás, a terjedő no-go zónák.
De a maga módján, ahogy a seattle-i Antifa-enklávé esete is mutatja, hogy van ráció és stratégia a törekvéseikben, hiszen ha a republikánus szavazóktól, a vidéki munkásoktól elveszik a fegyvereiket, a rendőrséget pedig feloszlatják, akkor a gettólakók, drogdílerek, stricik kezén maradó fegyverekkel, alulról szerveződve át lehet venni az ország egyes részei felett a hatalmat.
A rendőrség helyi kompetencia az USA-ban, vagyis ha leszerelik, de a forradalmi milíciát felfegyverzik helyben, akkor már csak Washingtonból lehet leverni egy ilyen, az ország szuverenitását és akár területi integritását veszélyeztető lázadást, az pedig idő, pénz és kíméletlen politikai alkuk kérdése. Ennek tükrében szinte nevetséges visszatekinteni, hogy a 2015-ös texasi függetlenségpárti fegyveres gyülekezéseket tekintették államellenesnek.
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
- Hirdetés -