Kisteleken, ha a nap bármelyik szakában elsétálunk, a Szent László tér környékén szinte mindig van „élet”. Vagy a fiatalok egy-egy kisebb csoportja beszélget, vagy éppen egy lerobbant autót kell átvilágítani, vagy valakik pont akkor találkoznak össze, de valami mindig történik. Így indult a február 15.-ei reggel is, amikor már kora reggel kipakoltak az árusok, az üstökből szállt fel a gőz az enyhe februári ködben, és a sátrak környéke reggel 8 órára megtelt érdeklődőkkel, böllérekkel, baráti társaságokkal, egyesületi tagokkal, családokkal, szóval a tér, hirtelen életre kelt, nem mintha addig „aludt” volna. Az asztalokra hús került, a hurka és kolbásztöltők is éledezni kezdtek, csillant a vízcsepp a bográcsok oldalán, lobbant a tűz és 10 órára már a zenészek is két helyen húzták a talp alá valót. Koccantak a poharak és a tepsik sültekkel telve várták a korai ebédre vágyó embereket. Volt, akinek a hagyományos sült vér hozta meg az étvágyát, de megkóstolhatták a hurkát, kolbászt, a sült májat, különféle sült húsokat, majd a déli harangszó környékén pedig az orja leves, és lucskos káposzta is terítékre került. A disznótoros, valóban sokadalommá alakult kora délutánra, hiszen közel 700 ember volt jelen a nap folyamán, ahol folyamatos ételkóstolásra volt lehetőség, szólt a zene és készültek az étkek az esti zsűrizésre. A 7. alkalommal megrendezett Disznótoros Sokadalom hagyományos étkeit a következő kategóriákban lehetett benevezni: sültek, levesek, töltött káposzta, pörkölt és az elmaradhatatlan pálinka, mint kategória szintén nevezhető volt. A külön kategóriában pedig még gyerekek kis csoportja is leadta a nevezését. Mindeközben természetesen kísérő programok is szórakoztatták a megjelenteket, így látható volt több színpadi produkció, lehetett bárányokat simogatni és a vásárosok jóvoltából sok-sok finom falat, vagy kézműves alkotás is várta a kilátogató közönséget. A helyiekből avanzsált zsűri, nem csak a hagyományos íz világot tartotta szem előtt, hanem értékelték a látványt az összhangot és természetesen a tálalás környezete is meghatározó szempont volt. Előkerültek a piros és kék lábasok, a fatálak, amelyek mind olyan hangulati elemek voltak, amelyek teljes összhangot biztosítottak egy igazi falusi disznótoros létrejöttéhez. Az esti órákban már mindenki átvette a báli hangulatot, a sportcsarnok üres zugai is illatokkal telítettek lettek, és az ételek feltálalása, elfogyasztása után, a zene kíséretében, már csak a szoknyák suhogását lehetett hallani a táncparketten. A retrótól a lakodalmasig mindent megkapott a kitartó közönség, és aki még bírta szusszal hajnalig koptathatta a parkettet. Igazán hangulatos és hagyományőrző napot varázsoltak a rendezők és szervezők, akik a részletekre is figyeltek, lehet a telet még nem sikerült teljesen elűzni, de a kistelekiek jelentős lépést tettek ennek érdekében ezzel a fergetegesre sikerült februári nappal.
T.G.
- Hirdetés -