Most, hogy a magyar gazdaság növekedése meghaladta a legtöbb ellenzéki párt támogatottságát, a balliberális sajtó új stratégiát ötölt ki a politikai károk mérséklésére. Az eddigi ráolvasások („romokban”, „összeomlik”, „fenntarthatatlan”) közröhejbe fulladtak, ezért az új módi: meg akarják szabni, mire költse a kormány a teli államtrezorban lévő pénzt. Noha a kutya se kérdezte őket. Éspedig azért, mert e társaság 2002-ben már eljátszotta ugyanezt: akkor a kormányváltás után a teli kasszát pár hónap alatt kiürítették, majd nyolc évig ártatlan képpel magyarázták, miért kellenek megszorítások és külföldi hitelek. Pénzügyi tanácsadás a ballibektől? Egy disznóólat sem szabad rájuk bízni!
A Központi Statisztikai Hivatal szerdán kiadott első becslése szerint Magyarország bruttó hazai terméke (GDP) a nyers adatok szerint 4,9 százalékkal, a szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok szerint pedig 5,1 százalékkal nőtt a második negyedévben az előző év azonos időszakához viszonyítva. Ráadásul az unióban a magyar gazdaság nőtt a legjobban. Puff! Kétségbeejtő hír ez az ellenzéki „szakértőknek”, akiknek az elmúlt kilenc év egy irgalmatlan vesszőfutás volt. Nézni rossz, ahogy a Petschnig–Vértes–Mellár–Bod–Chikán–Csaba–Róna celeb-közgazdász csapat évek óta cirkulál a balliberális tévéállomások és szerkesztőségek sűrűjében, s izzadva-szemlesütve próbálja magyarázni, miért fenntarthatatlan, omlik össze és pukkad ki a magyar gazdaság legkésőbb 2011-ben, minden jónak tűnő makroadat csalóka délibáb, az unió páriái vagyunk, Románia is elhúzott mellettünk. Satöbbi. Néha már-már megsajnálom csórikákat. Ők aztán tényleg tízesével szedhetik a Xanaxot, hogy egyetemi tanár létükre képesek hétről-hétre hülyét csinálni magukból. Nyilván a diákok is összesúgnak a hátuk mögött: „Nézd, ott jön az a gyengeelméjű, aki tegnap az ATV-ben arról hablatyolt, hogy négymillió éhező gyermek van Magyarországon…”
Lemaradás, romlás, bukás
Megosztom önökkel néhány kedvenc idézetemet, amelyeket ezek a páratlan lángelmék kiáltottak bele a szikes magyari pusztába. Elsőként itt van nekünk Róna Péter aki tavaly februárban így fogadta az akkori, még „csupán” 4,8 százalékos gazdasági növekedés hírét:
Azt magyarázza meg Varga Mihály, ha azt akarja, hogy valaki komolyan vegye őt: mi történt az elmúlt hét és fél év alatt, ami miatt Magyarország teljesítménye ilyen drámai mértékben elmaradt a térség teljesítményétől? (…) Itt egy gazdasági lecsúszás, romlás, szinte megállíthatatlan folyamatával állunk szembe.
Csaba László idén májusi kárálása is komoly szellemi kapacitásról árulkodik: „A magyar gazdaság minden nemzetközi egybevetés, így az EU statisztika szerint is nem fölzárkózik, hanem lemarad az olyan, vele egy ligában focizókhoz képest, mint Észtország, Szlovákia, Lengyelország.”
Mellár Tamás már 2011-ben tudni vélte, hogy az orbáni gazdaságpolitika megbukott, és – ugye, hogy ugye – mennyire igaza lett: „A napokban nyilvánosságra került makroadatok egyértelműen bizonyítják, hogy az Orbán-kormány által alkalmazott gazdaságpolitika nem megfelelő, egyértelműbben fogalmazva: megbukott.” Mellár mentségére szóljon csodálatos metamorfózisa: fideszes lepkéből lett párbeszédes hernyó – emiatt a Spektrum tévén kéne őt mutogatni.
Chikán Attila pedig már 2011 augusztusában megjósolta, semmi nem sikerülhet a kormány vállalásaiból: szerinte Orbánék túl nagyokat ígértek. Példaként a tíz év alatt létrehozandó egymillió új munkahelyet, a legalább három százalékos, de jó esetben akár öt-hét százalékra felpörgő gazdasági növekedést említette. „Ez a növekedési ütem messze nincs benne a magyar gazdaságban, nem lehet megcsinálni, különösképpen nem azzal az intézkedéssorozattal, amellyel a kormány ennek nekiindult” – okoskodott.
Ennek a buta bolsikból, sértett pingvinekből, illetőleg közönséges árulókból álló színtársulatnak is van némi haszna: ezer százalék, hogy amit mondanak, annak az ellenkezője történik majd. Sirámaik dacára évek óta hasít a magyar gazdaság, kenterben verjük Európát a GDP-arányos növekedésben, közben emelkednek a bérek, csökken az államadósság, évről-évre három százalék alatt van a költségvetési hiány. A munkanélküliség a 2010 előtti több mint tíz százalékról mostanra 4 százalék alá csökkent, a foglalkoztatottság pedig 4,5 millióra emelkedett.
Azok az ellenzékiek is látják az eredményeket, akiknek az elvakultság, a gyűlölet nem vette el teljesen az eszét. És legalább önmaguknak be kell ismerjék: a 2010 előtti balliberális kormányok tehetségtelenek, kutyaütők voltak. Vagy, ahogyan a Böszme fogalmazott klasszikussá lett beszédében:
Ennyi tehetségünk van gyerekek. (…) Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány.
A teljes, eredeti cikket itt olvashatja el.
- Hirdetés -