Olvasónk jegyzetét változtatás nélkül közöljük.
Eltalálta?
Gróf Andrássy Gyula, a kiegyezés nagy politikusa mondta egyszer, hogy a politikai pártok hasonlítanak a mágneshez: van egy oldaluk, amely vonz, és egy, mely eltaszít.
Az idézetet néhány éve olvastam először, és rögtön elraktároztam magamban a nagy életbölcsességek közé. Igazságát megcáfolni azóta sem sikerült.
Így vagyunk ezzel szerintem nagyjából mindannyian. Aztán, hogy ki mit, milyen súllyal értékel, már többnyire eltér.
A kormányzó pártszövetség prominensei lassan másfél évtizede vannak a politika frontvonalában. A társadalom rég túl van velük a mézesheteken. Valamennyien összeállítottunk már róluk egy leltárt. Tudod, hogy miért szavaznál rájuk, vagy tudod, hogy miért szavaznál inkább másra.
Idáig – úgy hiszem – ez tiszta.
Itt viszont mindig megakadok; tudni illik, hogy Magyar Péterben – akit valóban nehéz lenne jellematlétaként meghatározni – mit láttak meg a kormányellenes politikai-értelmiségi elit tagjai; mitől lenne szerintük alkalmas a kormányzati szerepre, miért ajnározzák látszólag teljes vakságban.
Az én szemüvegemen keresztül Magyar Péter egy személyben megtestesít szinte mindent, amit az elmúlt egy-másfél évtizedben a kormánypárthoz tartozó politikusok által elkövetett hibákban taszít. De mindezt úgy, hogy a másik oldalból, ami vonzhatna, nincs benne semmi.
Néhány napja aztán eljött számomra a megvilágosodás. Nem volt misztikus élményem, csak a HVG-t olvastam. (Erre nincs mentségem.)
De, hogy szavam ne felejtsem, szembe jött velem a megoldás egy kivételesen őszinte cikkben: az ellenzéki oldalon az agytrösztben úgy gondolják, hogy egy átlagos kormánypárti szavazónak csak nagyon kicsit kell változnia, hogy Magyar Péterre szavazzon, ezért kell ezt a „jó svádájú legényt” támogatni; vele vissza tudnak térni a hatalomba.
Nem tudtam, hogy nevessek, megsértődjek, vagy elkeseredjek. Szerintük csak egy kicsit kell változnom, hogy erre a figurára szavazzak? Mit képzelnek ezek rólunk?
Azt megértem, ha valaki dühből, dacból, sértettségből szavaz bárkire, vagy bármire; ha az a bizonyos taszítás elég erős, az ember nem mérlegel. (Pedig kellene, de ezt most engedjük el.)
Ugyanakkor azt a cinikus ajánlatot, mely szerint az olyan disznók elé mint mi, ilyen gyöngyöt kell vetni, azt – egy apró köszönömmel – inkább visszautasítanám.
Moderari
- Hirdetés -