Emlékház-megnyitóval, gyűjteményes kiállítással és dokumentumfilm-premierrel emlékeznek két legendás szentesi művészre, Őze Lajos színészre és Bíró Jenő festőművészre szombaton a Múzeumok éjszakáján – tájékoztatott Irsai Farkas László, a Koszta József Múzeum igazgatója.
A muzeológus elmondta, a közgyűjtemény 2020-ban, Őze Lajos születésének 85. évfordulója alkalmából határozta el, hogy méltóképpen állít emléket a 20. század egyik legnagyobb magyar színészének.
A szombattól látogatható emlékházat a Csallány Gábor Kiállítóhely egykori szolgálati lakásának felújításával alakították ki. A kiállítás első része a színészlegenda életét, pályáját és Szenteshez kötődő emlékeit mutatja be főként a családtól kapott relikviák segítségével, de látható itt Őze Lajos érettségi tablója és egy jelmez is, melyet a Nemzeti Színházban viselt egykor.
A tárlat második tematikus egysége a művész egyik legismertebb szerepét, A tanú című film Virág elvtársát idézi meg, ezen keresztül képet adva a Rajk-per, majd az Aczél-korszak “bornírtságáról” – közölte az igazgató. Hozzátette: az emlékház moziszobájában a múzeum Őze Lajosról készült négyórás dokumentumfilmjét vetítik majd.
A filmben megszólalnak Őze Lajos családtagjai, egykori pályatársai: mások mellett Bánsági Ildikó, Ascher Tamás, Lázár Kati vagy Jordán Tamás, aki a színész halálát követően vette át tőle a Hány az óra, Vekker úr? című film címszerepét, illetve Udvaros Dorottya, aki pályakezdőként dolgozott együtt vele.
A film rövidebb változatának premierjét szombat este tartják a Vármegyeháza udvarán, ezt megelőzően azonban a múzeumban megnyílik a Barátunk Bíró Jenő című kiállítás.
Bíró Jenő 1937-ben született Szentesen, és kisebb megszakításokkal egész életét az alföldi városban töltötte. A képzőművészet alapjait az alföldi iskola jelentős alakja, Tokácsli Lajos rajziskolájában sajátította el. Az 1950-es években pedig Katona Imre volt, aki életét a festészethez kötötte. Bár ekkoriban a szocialista realizmus volt a kor meghatározó stílusirányzata, Bíró Jenő kolorista, impresszionista festőként határozta meg magát.
A természet, az alföldi táj, a vízpartok szépsége folyton megragadta. Ahogy egykor fogalmazott, bár próbált elszakadni a naturalizmustól, alkotásaival folyton visszakanyarodott a valósághoz. Szenvedélyes vadász és horgász volt, a vidéket járva gyakran készített színvázlatokat, skicceket, majd a Kurcát, a Tisza-partot, a tanyavilágot ábrázoló festményeit ezek alapján műtermében fejezte be.
Az év végéig látható tárlaton a 2012-ben elhunyt művész mintegy negyven festményét mutatják be, melyeket két műgyűjtő kölcsönzött a múzeumnak – mondta Irsai Farkas László.
- Hirdetés -