Ez a szilveszter sem telt el eseménytelenül, bár a 2015-ben Kölnben megrendezett, a női jogokért és a női kvóta mielőbbi bevezetéséért összegyűlt sokszínű tömeg óévbúcsúztató tömegrendezvényének látványos eredményeit nehéz lenne felülmúlni, de 2019 utolsó napján azért nagyon sok országban közel kerültek a legendás nap történéseihez.
A csak a haladó sajtót olvasó emberek előtt kevéssé ismert tény, hogy az első nagy migrációs hullám legelső évében, 2015-ben mutattak példát először Európának temperamentumos közel-keleti és észak-afrikai fiatalok abból, hogy milyen is egy igazi szilveszteréjszakai buli, hogyan is kell ilyen jeles alkalmakkor partizni, milyen szenvedéllyel érdemes búcsút venni az óévtől. Abban az évben legalább hatszáz migrációs hátterű huszonéves gyűlt össze és vonult Köln főterére. A félelmetes tömeg már napokkal szilveszter előtt megszervezte önmagát a közösségi médiában.
A több száz főből álló sereg büszkén bemasírozott Köln belvárosába, petárdázva, rakétázva elfoglalta a főteret. A csapat tagjai minden szembejövő német nőt megfogdostak, volt, akit meg is erőszakoltak.
A legmegdöbbentőbb látvány pedig az volt, ahogyan a rettegő rendőrök tehetetlenül figyelték, amint a „menekültek” Allahot éltetve szilveszteri rakétákkal lövöldözik a kölni dómot. A hatóság teljesen tehetetlen volt, nem tudott, illetve inkább nem akart, mert nem mert rendet tenni.
Abban a willkommenskulturi politikai klímában egyetlen rendőr sem merte vállalni annak az ódiumát, ha nyilvánosságra kerül, hogy nem étellel, virággal és kedves szavakkal, hanem gumibottal lép oda egy, a bombák robaja és a háború borzalmai elől elmenekült szír fiatalhoz. És bár már aznap este rengeteg segélyhívást kapott a kölni rendőrség és számtalan feljelentés futott be a rendfenntartókhoz, tehát egyértelmű volt, hogy valami egész rendkívüli, példa nélküli dolog történt, a rettegés szilveszterének eseményeit mégis öt teljes napig megpróbálták eltitkolni a német nép és az egész világ elől.
Se a németországi újságok, se a rendőrség nem hozta nyilvánosságra, hogy szexuális zaklatások százai történtek. Nem illett a narratívába, az Angela Merkel asszony keze által vezérelt németországi fősodratú sajtó által kialakított képbe. A családjukat elvesztő, jóravaló és dolgozni akaró, az életükért menekülő, békés és integrálható menekültekről megfestett hazug alkotásba. Ezért aztán eltitkolták.
És megpróbálták kitörölni az emlékét is. Mert bár az ügy öt nap után kiderült, hiszen egy idő után képtelenség volt tovább titkolni, de ha valaki végigolvasta az elmúlt hét év baloldali sajtóját, egyetlen sort sem találhatott a kölni szilveszterről. Pedig az Index megemlékezett még az elhíresült Ákos-interjúról is. Mert az tényleg nagyon komoly fenyegetést jelent a női nemre, ha egy énekes-dalszerző a női princípiumról értekezik. Az ilyen felfoghatatlanul nagy otrombaságok mellett eltörpül a pár száz megfogdosott és megerőszakolt német hölgy története. Egy megveszekedett sort sem szabad írni róla. Tilos.
Meg arról sem, hogy idén szilveszterkor mi történt Nyugat-Európa nagyvárosaiban. Strasbourg, Párizs vagy Amszterdam pontosan úgy nézett ki, mint Bagdad vagy Fallúdzsa a háború idején. Mindenhol felborított és lángoló autók voltak. Az utakra kigurított és fáklyaként égő kocsik körül pedig ünneplő, győzelmi táncot járó migránsokat láthattunk.
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
- Hirdetés -