A magyar keresztény egyházak, gyülekezetek körében jó pár évtizede kezdett meggyökerezni az a nemzetközi kezdeményezés, hogy január folyamán összefogással, (pl. ökumenikus héten, evangéliumi körök összejövetelével pl. Aliansz, vagy más módon) fejezzük ki keresztény egységünket, felekezeti különbségeink, eltérő gyakorlatunk vagy hagyományaink ellenére avagy mellette.
Csongrádon többféle formában találkozhat(t)unk ilyen alkalmakkal: Ökumenikus Hét tavaly a Református Templomban, KÖZÖS-ÉG találkozások különböző helyszíneken, vagy az Istent Kereső Nők/Férfiak Köre, Ifjúsági Csoportok, Keresztény Filmklub, Házasság/Teremtés Hete – ez utóbbiak leginkább az Új Bárka Keresztyén Házban -, Cipősdoboz akció és más karitatív segítség nyújtások.
Most is ez a több felekezetű összefogással létrejött épület adott otthont a Hunyadi tér 6-ban január 11-én egy különleges alkalomnak.
Ha a Jézust követni vágyó keresztények hinnének a véletlenben, akkor annak, de inkább a Mindenható Isten “rendező kezének” köszönhetjük, hogy egy olyan találkozás, együtt imádkozás jött létre, ahol ismét 5-6 felekezetből voltak jelen.
Az igehirdetést a református Busa József tartotta, a samáriai asszony történetét (János evangéliuma 4:1-30) hozva. Kiemelte, hogy nem az a lényeg hol, hanem hogy hogyan: “lélekben és igazságban” kell imádni a Szentháromság Istent. A központi üzenet az volt, hogy az “Élő Víz” – Isten SzentLelke az, Aki örök életre tudja megújítani az embert, lelki hiányoktól, a szomjazástól megszabadítani.
A legtöbb helyen ismert régi (pl. Új szívet adj) és új (Meghívtál, hogy vízre lépjek) énekek ölelték körül az alkalom egyes részeit. Ez utóbbi ének mondhatni himnusszá vált, hiszen legtöbb keresztény közösségben ismerik, de az nem gondoltuk, hogy néhány nap múlva Edina testvérnőnk koporsója mellett ismét együtt, sírva fogjuk énekelni majd…
Szabad kérdésekre és hozzászólásokra is nyílt alkalom, melyet Sarusiné Ildikó tanító, református hitoktató személyes bizonyságtétele kezdett arról, hogy az “Élő Víz” hogyan munkálkodott saját életében. Hozzászólt Zilahi Klári, szintén református gondnok, ny. tanárnő. Szlifka Tilda, a csongrádi református lelkész asszony Samária speciális kialakulásáról, lelki párhuzamokról beszélt, nagy derültséget okozva azzal, mikor azt mondta: bizonyos értelemben az már egy “speciális ökumenikus terület” volt.
Az egységet leginkább kifejező részt volt a saját szavakkal elmondott imádságok, melyek egymás után hangoztak el a jelen lévő katolikus, református, baptista, adventista és más kisegyházak köreiből érkezettek ajkáról. Megbeszélés szerint az “imasort” egy kis csend után Szlifka Tilda, református lelkész asszony zárta. Végezetül egy közös ének után a “rangidős”, római katolikus Horváth-Varga János bácsit kértük meg, hogy vezessen bennünket a közösen elmondott imádságban, az Úr imájában, a “Miatyánk”-ban.
A hirdetések között elhangzott még, hogy minden felekezet készül a Házasság Hetére, melyet február 8-15-ig tartanak Magyarországon is, és egymással egyeztetve, különböző helyszíneken valósítunk meg.
Valamint egy nagyon különleges kezdeményezésről is szó esett: hogy legyen egy évben legalább egy olyan este, amikor az ökumenén túl, minden keresztény felekezethez tartozót meghívva, “semleges helyen” – azaz pl. egy városi teremben találkozhatnánk. Elneveztük ezt “CSEKI”-nek, azaz Csongrádi “Evangéliumért” Keresztény Imaest-nek, melynek eddig összeállt tervezetével a közeljövőben minden felekezet vezető(ség)jét, képviselőjét fel kívánjuk keresni. Azzal a szándékkal, hogy együtt formálhassuk tovább ennek körvonalait, amelyről az első vázlatot átadtuk a jelenlévőknek, visszajelzést várva a cseki2026@gmail.com címre, vagy egyéb elérhetőségeinkre…
Közös Agapé-val, azaz szeretetvendégséggel, a sütik, innivalók melletti kötetlen beszélgetéssel fejeztük be áldott alkalmunkat.
Szöveg: Giricz László T., az Új Bárka Ház vezetője
.
Fotók: Horváth-Varga Zsuzsanna & GLT
- Hirdetés -