Bár júniusban a Kárpát-medencében nem ritkák a szupercellák, az olyan hosszan fennmaradó, szinkronban mozgó örvények, mint amilyenek kedden vonultak át az ország egy részén, ritkaságnak számítanak. Az egyik ilyen pont Szentes térségében szűnt meg – írta a HungaroMet Zrt. a honlapján pénteken közölt elemzésben.
Felidézték, kedden a kora délutáni órákban egy zivatarvonal érte el Magyarország nyugati határait. A Szentgotthárdnál az országhatárt átlépő két zivatarcella a méretük, mozgásuk, formájuk alapján szupercellának minősültek.
Ez a két cella végigvonult a Dunántúl középső részén, a Balaton térsége felett, sokfelé okozva viharos szelet, jégesőt és rövid ideig tartó, de nagyon intenzív csapadékot.
Az egyik zivatarcella a Duna vonalába érve feloszlott, azonban a másik egészen a Tiszáig eljutott és Szentes térségében szűnt meg véglegesen.
A két cella sokáig szorosan egymás mellett haladt, legerősebb állapotukat még Zalában érték el, de a Balaton nyugati partja közelében is magas villámaktivitást mutattak. A HungaroMet Zrt. mérőhálózata által mért legerősebb széllökés a balatonszemesi platformon óránként 90 kilométeres volt, de a két erős zivatarcella közelében egy-egy keskeny sávban lehettek ennél jóval erősebb széllökések is.
A zivatarokat végig jellegzetes peremfelhők kísérték, illetve látványos, a beáramlást mutató úgynevezett falfelhő is kialakult, de földet érő tornádóról vagy ahhoz kapcsolódó károkról nem érkezett jelentés a térségből, a káresemények elsősorban a jégesőkhöz és a viharos szélhez köthetők.
A megfigyelések szerint az országba belépő cellák nem a klasszikus szupercellás fejlődés során létrejövő ellentétes forgású “ikercellák” voltak, hanem két, önállóan kifejlődött celláról volt szó.
A két cella egy gyenge hidegfront támogatásával maradt fenn hosszabb ideig: a front előtt az alsó légrétegekben összetorlódó melegebb és nagyobb nedvességtartalmú levegő, továbbá a front okozta szélfordulás kedvező feltételeket biztosított a két zivatarörvény fennmaradásához, amelyek közül az erősebb egészen a Tisza vonaláig jutott.
A két cella feltűnően együtt mozgott, és az egymáshoz képesti távolságukat is megtartották.
Fotó: illusztráció
- Hirdetés -