Olvasónk, Kormányos Lajos a Hachiko kutyák 100 éves történetéről szóló írását változtatás nélkül olvashatják.
Nagyon kevés ember éli meg azt a megbecsülést, hogy szobrot emeljenek neki, állatból pedig napjainkig alig-alig akad. Hachiko a japán akita ilyen kivételes négylábú volt, akinek már élete során szobrot emeltek a hosszú éveken át otthonául szolgáló Sibuya vasútállomáson, ahol mind életében, majd bronzba öntve is legendává vált.
A hűséges kutyus ma is mindenhol jelen van az állomás környékén: a róla elnevezett kapun át a helyi buszok oldalát díszítő matricákig. És Hachiko története több mint egy emberöltő elteltével is az egymás iránt érző ember és állat közötti barátság legismertebb példája lett. Hachiko az aranybarna akita fajtájú kutyus-a fajta az akkori japán egyik prefektúrájáról/közigazgatási egységéről/kapta nevét-1923. november 10-én, száz évvel ezelőtt született Odate városában. A kölyök kutyust a prefektura egy magas rangú képviselője ajándékozta a Tokiói egyetem professzorának Uenonak, aki nagy állatbarát volt, de akita kutyussal még nem volt dolga.
A néhány hónapos kölyök 1924 telén került Ueno Tokió egyik elővárosában Sibuyában lévő otthonába, nagyon legyengülve. Ezért a professzor és élettársa-bár másik két kutyájuk is volt – külön figyelmet és szeretetet szenteltek az akitának, és Hachiko aki pár hétig súlyos lázrohamokkal volt beteg, az áldozatos gondoskodásnak köszönhetően fölépült.
Nem sokkal ezután Sibuya vasutallomása belépett Hachiko életébe.. Ugyanis Ueno professzor otthonából naponta ingázott vonattal Tokióban levő munkahelyére az egyetemre, az állomásról indulva reggel és oda érkezve vissza este. A kutyus pedig reggel elkísérté gazdáját, megvárta a vonat indulását majd hazasétált. Este a vonat érkezésekor már újra az állomáson várta a professzort, és együtt mentek haza. Ám ennek a közel egy évig tartó bensőséges kapcsolatnak váratlanul vége szakadt. 1925.május 21-én a professzor előadás közben agyvérzést kapott-csupán 53 éves volt még – és életét nem tudták megmenteni.
A szeretett gazdi halálával pedig megkezdődött Hachiko legendás hűség példája :ezután 9 évig,9 hónapig és 15 napig naponta pont akkor járt ki az állomásra amikor a vonatnak el kellett volna indulni és be kellett volna érkeznie – fáradhatatlanul várva gazdáját. A professzor halála után élettársának el kellett addigi otthonukat hagyni, ezért Hachikot nem tudta megtartani és a kutyust egy rokonának adta oda. Ám Hachiko rövid idő után megszökött új gazdájától és visszatért régi otthonához, de az már új tulajdonosé volt. Ekkor a gondviselés a kutyus segítségére sietett: itt ugyanis találkozott a professzor egykori kertészével, aki a saját házában magához vette őt, és ezentúl innen indult mindennapos útjára az állomáshoz, várni a gazdáját.
Az évek során Hachiko a kisváros életének részévé vált, de ahhoz hogy története széles körben ismertté váljon, ismét egy váratlan eseménynek kellett történnie. A professzor egyik volt tanítványa, Saito évekkel később hivatalos ügyben Sibuyában járva találkozott a kutyussal, követte őt a kertésznél levő otthonába, ahol megismerte a szeretetteljes történetet. Állatbarát lévén ekkor Saito elhatározta hogy az emberekkel jobban megismerteti Hachiko, rajta keresztül pedig az akita mint kutyafajta történetét. Felhasználva az akkori médiát sokat és sok helyen írt Hachikoról, és rövid időn belül a kutyus története közismertté és közüggyé vált. Olyannyira, hogy a hűség példaképének egy szobrász 1934-ben összefogás eredményeként bronzból szobrot emelt Sibuya vasútállomáson, az ünnepélyes átadón természetesen maga az ünnepelt is jelen volt.
A szoboravatást követően nem egészen egy évvel, amikor már 12 éves volt, Hachiko állapota fokozatosan romlott, betegeskedett és 1935.március 8-án elköltözött az égi mezőkre. Élete utolsó napján még sorba járta az állomás üzleteit, ez volt búcsúja barátaitól. Szobránál – halálhírére-több ezren virrasztva búcsúztak tőle. Holttestét elhamvasztották és szeretett gazdája Ueno mellé temették el. Majd nyolc évtizeddel később 2016 májusában a professzor özvegyének hamvai is melléjük került a sírba. Így Ueno és családja a valóságban is újra eggyé lett.
Száz éve már hogy Hachiko elhunyt, de emléke azóta is /különösen japánban/ élénken él. A Sibuyai szobor mellett a kutyusnak szülővárosában is szobrot emeltek.2009-ben az USA-ban különösen szép, szívmelengető filmet forgattak Richárd Gere főszereplésével a kutyus történetéről /Hachiko a léghűségesebb barát/, aki olyan emberi/? /tulajdonságokból mutatott példát mint a hűség, ragaszkodás és az önzetlen szeretet.
És Hachiko szobrát pedig mind a mai napig március 8-án halálának évfordulóján mindig sokan keresik fel, hiszen azok az idők során zarándokhellyé váltak..
Kormányos Lajos, Új Esély Állatotthon Csongrád
- Hirdetés -