Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc emléknapjának előestéjén a hősökre emlékezett a Fidesz szentesi szervezete az 56-os emlékműnél, ahol Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója mondott ünnepi beszédet.
“Csak egy érdek, egy szenvedély van, és ezt úgy hívják, Magyarország” – mondta Szánthó Miklós a megemlékezésen.
“A szabadságot soha nem adják ingyen, a saját érdekeinkért ma is nekünk kell kiállnunk, mert soha senki nem fog harcolni értünk, ha mi magunk nem tesszük” – kezdte ünnepi beszédét, ahol Farkas Sándorral, a térség országgyűlési képviselőjével, államtitkárral és környékbeli polgármesterekkel közösen elhelyezték a forradalom hőseire emlékező mécseseket is.
Szánthó Miklós elmondta: “1956-ban egy egész nemzet hitt abban, hogy újra saját kezünkbe vehetjük a sorsunkat, hogy újra magyar, és nem idegen hatalmak által irányított életünk lehet. Szentesen is lelkes és tiszta forradalom zajlott. A szabadságharcot eltipró Kádár-rendszer azonban nemcsak a forradalom emlékét igyekezett eltörölni, kiiktatni a nemzet emlékezetéből, hanem a feledés homályába akarta száműzni mindazokat, akiket akasztófára juttattak, bebörtönöztek. Ez a tervük azonban csúfos kudarcot vallott, mert ma mégis itt állunk, hogy emlékezzünk 1956 hőseire. Nem tudtak minket megfosztani jövőnktől sem, hiszen tudjuk, hogy valójában a forradalom győzött, a kommunisták veszítettek.
A szabadságot soha nem adják ingyen, a saját érdekeinkért nekünk kell kiállnunk, mert soha senki nem fog harcolni értünk, ha mi magunk nem tesszük. Csak egy szempont, egy érdek, egy szenvedély van, melynek alá kell vetnünk magunkat, és ezt úgy hívják: Magyarország.”
“Ahogy a történelmünk során oly sokszor, külső elnyomók most is bele akarnak szólni a csakis ránk tartozó, nemzeti ügyeinkbe. Manapság Keletről újra orosz tankok lánctalpainak csikorgása hallatszik, Nyugatról pedig egy neomarxista, magát haladónak és érzékenynek nevező, szivárványos elmebaj kopogtat az ajtónkon, mi pedig két tűz között, a demokrácia és a szabadság élharcosaiként küzdünk nemzetünk megmaradásáért. Ma is meg akarják nekünk odakintről szabni, miben kell hinni, mit szabad és mit nem szabad mondani, vagy éppen tenni. Pontosan ugyanúgy, ahogy ‘56-ban a kommunisták tették. Csak éppen most új köntösben, a korszellemnek sokkal inkább tetsző, jóemberkedő jelszavak álcájával teszik ezt. De a cél ugyanaz: ne legyünk azok, akik vagyunk, adjuk fel magyarságunkat, nemzeti sajátosságainkat, családjaink és gyermekeink biztonságát, energiabiztonságunkat, és idomuljunk hozzájuk. A gond csak az, hogy álmoralizálással még sohasem fűtöttek fel egy lakást.”
“A ma élők nemzedékeinek az a feladata, hogy továbbvigyük és gyerekeinknek, unokáinknak elmeséljük a forradalmárok történeteit. Brusznyai Árpádét, a szentesi Hering Béláét, vagy éppen Wittner Máriáét és Sticker Katalinét. A többiek mellett ők azok a fénylő csillagok a magyar történelem egén, akik megtanították nekünk, mit jelent magyarnak lenni, mit jelent a magyar érdekekért harcolni.”
- Hirdetés -