Vélemény

Moderari: „Én lettem a halál, a világok pusztítója.”

Ez a mondat jutott eszembe, amikor egy haragos tekintetű fiatal lány cikkét olvastam a TELEX-en. A lány leírja, hogy neki bizony volt abortusza, és egy cseppet sem szégyelli. Bizonygatja, hogy helyesen cselekedett.

Ehhez támaszt keresett és támaszt talált a Sheila Heti által papírra vetett Változások könyve című – minek is nevezzem – irományban.

Ez a feminista irodalom. Mert ilyen is van. Ahol elmagyarázzák egy fiatal nőnek, miért baj, ha gyereket vállal. Hogy a gyermek csak kötöttség, az egyéni szabadság kiélésének korlátja; támadás a nő méltósága ellen. A gyermek a kontroll eszköze, amit a nő teste fölött gyakorolnak.

Szörnyűséges ideológia ez. Kitekerik, kicsavarják az egyén szabadságának értelmét.

Ez nem a nők egyenjogúsításáról szól. Ez antitézise, tagadása a nő felsőbbrendűségének. Megcsúfolása a nők különleges, isteni teremtő erejének, aminek köszönhetően új életet tudnak a világra hozni.

Vajon mi vezet arra egy írót, hogy a tehetségét, amivel meg tudja ragadni az emberi képzeletet, ilyen aljas célra használja? Eszébe jut vajon, hogy a szépen szerkesztett mondatai hány nőt billentenek át az emberi élet tagadásába? Belegondol, hogy minden elvetetett magzat, minden meg nem született gyermek egy-egy elvesztett világ?

Julius Robert Oppenheimer, a Manhattan terv igazgatója, az első kísérleti atomrobbantás után a los alamosi bunkerben eljutott a felismerésig: „Én lettem a halál, a világok pusztítója.”

Kétlem, hogy Sheila Heti képes lenne erre. Az ideológusnak nincs lelkiismerete, nincs lelkiismeret furdalása, csak vak hite, küldetése van.

Mi lesz azokkal a nőkkel, akik ráeszmélnek egyszer az abortusz súlyára? Amikor a megszületett gyermeküket a kezükben tartva felteszik a kérdést: „Az a másik, Ő is ilyen lett volna?”

Mi lesz, ha nem tudnak felejteni? Mi lesz, ha egy ilyen emlék rabjává válnak?

Ki fogja őket felszabadítani kedves feministák? 

Nézem azt az arcképet a cikk fölött. Lehet, hogy nem is haragosan néz az a lány. Inkább csak szigorúan.

Az is lehet, hogy szomorúan?

Moderari



- Hirdetés -

Hasonló bejegyzések

Moderari: Semmi sem tart örökké, százötven év alatt sem lettünk törökké

Szabó Viktor

Irsai Farkas László: Előbb a gyerek, amiért kapják a pénzüket. Utána jön a fizetés mértéke, meg a tüncike!,

Szabó Viktor

Moderari: A hátrahagyottak magányáról

Szabó Viktor

Szánthó Miklós: a woke-mozgalom veszélyes fertőzés, amelynek ellenszere a magyar recept

Szabó Viktor

Moderari: Figyelő szemeinket Lengyelországra vessük!

Szabó Viktor

Advent – és a várakozás varázsa…

Szabó Viktor

Irsai Farkas László: Akinek van füle, hallja…

Szabó Viktor

Moderari: A magyarok győztek?

Szabó Viktor

András: Elfogyott a levegő a polgármester körül

Szabó Viktor

Honlapunk megfelelő működéséhez „sütiknek” nevezett adatfájlokat (angolul: cookie) kell elhelyeznünk számítógépén, Ön bármikor módosíthatja ezeket a beállításokat a böngészőjében. Elfogadom Olvasd tovább