Kíváncsian kezdtem neki az első áprilisi hétfőn a reggeli sajtószemlének. Volt néhány kérdésem:
A magukat Orbán Viktor ellenzékeként azonosító politikai erők vajon megértik – sok hónapos gyalázkodás, zsarolás, kioktatás után – a lenézett magyar emberek választását?
Kezdik-e kapiskálni, hogy bennünket, magyarokat nem lehet fenyegetéssel irányítani?
Értik vajon, hogy miért vallott kudarcot az a politikai stratégia, ami a világon (majdnem) mindenütt működik?
A válasz mindhárom kérdésre egyértelmű nem.
Külföldi politikai ellenlábasainknak az Európai Unióban és az Amerikai Egyesült Államokban halovány segéd fogalmuk nincs, hogy miként arathatott a FIDESZ-KDNP ilyen földcsuszamlás méretű győzelmet.
A magát baloldaliként és liberálisként meghatározó magyar ellenzéki pártoknak már négy éve is csak annyi magyarázatra futotta, hogy a FIDESZ választási csalással tud csak nyerni.
A nyugat-európai barátaik elhitték (?!) a választási csalás képtelen vádjait, és ideküldtek egy sereg választási megfigyelőt.
A feltételezés ugyan sértő, de a megfigyelők szemein keresztül legalább láthatta ország-világ, hogy a választást bonyolító szavazatszámláló bizottságok jól szervezetten, törvényesen, becsületesen és lelkiismeretesen tették a dolgukat.
Mégis képtelenek voltak elengedni a szokásos mantrát: kormánypárti sajtófölény, lejtős pálya, fogalmatlan vidéki szavazó.
A hazai ellenzéki és a külföldi sajtót végignézve vasárnapra teljesen megnyugodtam: ezek – hála Istennek – nem tanultak semmit.
Pedig a 2026-os országgyűlési választás kampánya már április 4-én elkezdődött …
Moderari
- Hirdetés -