“Könnyű legyinteni Magyarországra, hogy itt minden rossz, meg borzasztó az élet és a többi szokásos sallang. Azonban annál inkább fájdalmas, akkor bekopogtat az ablakon a valóság. Olyan beszélgetést csíptem el, amit ha nem a saját fülemmel hallok, akkor nem hiszem el.
Szeretném leszögezni itt az elején, hogy soha nem szoktam hallgatózni, azonban azt a párbeszédet, amiről mindjárt írok nehéz lett volna nem hallani, ugyanis a történet főszereplője olyan feldúlt volt, hogy az is hallotta, aki nem akarta. Egy idő után viszont már magam voltam kíváncsi mi lesz a vége. Tanulságos.
A feldúlt hölgy, aki a barátnőjével beszélgetett azért volt teljesen kikelve magából, mert bezzeg-Nyugaton szembejött vele a valóság. Eddig Angliában élt és ott dolgozott, mint megtudtam, azonban néhány napja haza kellett költöznie. Méghozzá azért hagyta ott az Egyesült Királyságot, mert nem tudta kifizetni az albérletének a rezsijét. Nem, ez nem túlzás. A nő teljesen össze volt törve, hogy már hónapok óta azért dolgozott, hogy fenn tudja tartani a kis albérletét, azonban a háború okozta szankciók és a gazdasági kihatásai annyira megdobták a rezsiárakat, hogy ezt mér képtelen volt fedezni, ezért inkább hazajött Magyarországra.
Az Európában tomboló energiaválság kezdetén egyszer csak kétszer annyit, majd háromszor, majd négyszer, majd a háború kirobbanása után ötször annyit kellett fizetnie a gázért és a többi szolgáltatásért. Ekkor mondta azt, hogy ebből elég volt és inkább hazatér.
Amúgy elég szomorú a sztori, hogy bezzeg-Nyugaton mennyire nem érdekli a döntéshozókat az emberek élete. Lényegében tesznek rá, hogy vállalkozások mennek tönkre és munkahelyek szűnnek meg az elhibázott az energetikai politika miatt.
Az Angliából hazatérő hölgy nem Orbán Viktor elkötelezett támogatója, ezt gyorsan levettem. Viszont nem bírtam kibújni a bőrömből és ha már úgyis mindent hallottam megkérdeztem, hogy “ízlik a hazai rezsicsökkentés?” A válasz gyorsan érkezett miszerint: ezt jól csinálja. Ha már így belemelegedtünk, akkor röviden meséltem arról is, hogy a baloldal viszont a brit példát követné az elszállt piaci árakkal. Erre is gyors válasz érkezett, amit sajnos nem tudok leírni, mivel nem tűri a nyomdafestéket.
Búcsúzóul annyit mondtam a nőnek és a barátnőjének, hogy április 3-án többek között erről is döntünk. “Lehet, hogy olyat fogok tenni, amit eddig még sosem” – válaszolta.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
- Hirdetés -