„Karácsonyi dupla számmal jelentkezett Gyuri bácsi kedvenc magyarországi üzenőfüzete, a Magyar Narancs. Hogy mitől karácsonyi, azt elsőre elég nehéz fölfedezni: Jézusról, Szűz Máriáról, Bethlehemről, jászolról, kereszténységről ugyanis meglehetősen kevés szó esik benne. A lap javarészét, mint mindig, a vesszenorbánozás és a nerezés tölti ki. Narancséknak ugyanis mindig, mindenről és bármiről ez jut eszükbe. Ez tölti ki őket, így ünnepelnek.
Aztán végül csak ráakadtam egy szőrmentén »karácsonyi« írásra. Ebben egy bizonyos Kocsi Olga nevű »képzőművész« értekezik Magyarországon világhírű munkásságáról. Róla így elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy a FreeSZFE-re jár »színház és performance« szakra, de a Tilos Rádióban is föl-fölbukkan – ez legalább segít fölkészíteni minket a színvonalra, amire majd az interjúban számíthatunk. Már a cikk bevezetője székhez szögezi az olvasót: »A Holy Olga és Piros Kocsi neveken is alkotó művész saját magát avatta szentté. Ars poeticája: boldogság, sukárság, nyúlság.« Juj!
Az interjúhoz Holy Olga két csodálatos »képzőművészeti alkotását« is mellékelték a figyelmes szerkesztők. Az elsőn Szűz Máriaként látható a művésznő, amint kezében – a kisded Jézus helyett – egy megszeppent réti nyulat szorongat. Olga feje köré lángsugarak fonnak glóriát. A másodikon ugyanő szentként pózol valami aranyszínű kátránypapírba csomagolt helyiségben. Fejéből itt is aranyszínű lángtüskék állnak ki, emiatt aztán némi hasonlóságot mutat egy kifejlett styracosaurusszal. A falakon lévő »szentképekről” szintén Holy Olga tekint ránk feddőn. Hiába: magasművészet ez a javából!
A magam részéről csupán egy-egy frappáns képaláírást hiányoltam a műalkotások alól, mondjuk egy ilyet: »Nesztek, magyarok, ünnepeljetek!« Esetleg: »Itt a Jézusotok meg az anyja!« Vagy valami hasonlóan ünnepit. Bezzeg a régi szép időkben (mikor még volt SZDSZ) frappánsabban ment narancséknak a kereszténygyalázás. Most meg már csak Holy Olga maradt a FreeSZFE-ről.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
- Hirdetés -