“Miközben a német gazdaság élénken üzletel Kínával, a német külpolitika uniós szinten “humanitárius imperializmus” drámajátékot ad elő. Persze a németek csak azt teszik “kicsiben”’, amit az angolszászok nagyban.
Miközben gurul a rubel és a jüan, a vezető nyugati politikusok morális prédikációkat tartanak és látszatintézkedéseket hoznak. Az USA is szívesen vásárol orosz olajat, ám Biden elnök “legyilkosozta” orosz kollégáját. Miközben a média beszólása célját találgatja, tavaly az orosz részesedés már 7 százalék volt az amerikai olajbehozatalban, ami várhatóan tovább fog nőni, az uráli olaj ugyanis kiváltja a hasonló tulajdonságokkal rendelkező, embargó alatt álló venezuelait, így az amerikai olajfinomítókat nem kell drágán és időigényesen más fajtákra átállítani.
Sőt, ahogy amerikai cégek akár még gáz- és energiaipari beruházásokat is eszközölnek Oroszországban amit az amerikai szankciótörvények más országoknak tiltanak, úgy a német gazdaság is szívesen üzletel Kínával. Főként a német autóipar vált az európai — és nemsokára az amerikai — klímahisztéria áldozatává, így jól jön, ha immáron tízből négy német autót a kevéssé finnyás Közép Birodalmában adnak el.
Angela Merkel pragmatikus politikus, így a német kormány listát készíttetett az oroszországi amerikai beruházásokról. Igaz, ezt még az Északi Áramlat 2 védelmében tették és tudtommal nem készült ilyen lista a kínai német beruházásokról. Pedig a nagyságrend óriási: a német-kínai kereskedelem éves volumene immáron vetekszik az egyes nagy uniós országokba, vagy az USA-ba irányuló német exportéval.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
- Hirdetés -