“A legősibb elhárítás a tagadás. “A nemet mondásban benne van, hogy az egyén nem akar tudomást venni a tényekről, és „homokba dugja a fejét”, mert ha nem ezt tenné, a halálos rémület uralkodhatna el rajta. „Bekapcsolja” a tagadást, és egyúttal a vírus léte, nem léte körüli vitában is kijelenti, hogy ilyen pedig nincs, nem létezik. A másik bekapcsolható veszélytelenítés, félelemelhárítás a bagatellizálás, a dolog jelentőségének kicsinyítése, végső soron semmibevétele. A tagadás rokona, de működik benne a realitástudat józansága. Van vírus, de „ne túlozzuk el”, „ne fújjuk fel”, és ezt a viszonyulást többnyire magyarázó megerősítés is követi.
A veszélytelenítők példaként hozhatják fel, hogy a statisztikák szerint az influenzajárványok is szednek ennyi áldozatot, nem kell kétségbe esni. Ez a viszonyulás már kételkedővé is teszi az egyént, vajon adassa-e be a vakcinát, vagy várjon még egy kicsit, mert nincs akkora vész. Gyakori lelki munkamód a tehetetlenség okozta harag, düh, indulat kivetítése: a projekció. Ennek során a magunkban érvénytelenített dühöt kívülről véljük felénk irányulni. Ezt a lépést is magyarázatok kreálása követi, például: „Valakik el akarnak minket pusztítani, szándékosan okoznak életveszélyes állapotot.” Az a célképzet jelenik meg, hogy fel kell fedezni a károkozó támadó(ka)t, és nekünk kell önvédelmi támadást indítani. Az összeesküvés-elméleteknek ez a lelki rugója.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
- Hirdetés -