„Nem is olyan régen megkeresett a Süddeutsche Zeitung újságírója, Cathrin Kahlweit, hogy nyilatkozzak a nők helyzetéről, a magyar kormány családpolitikájáról. Az újságírónak a cikk főszereplője, Kiss Noémi feminista írónő ajánlott, hogy többféle oldalról írhassa meg Cathrin a témát. Noémi kritikus a Fidesz szerinte túl domináns és patriarchális családképével szemben, én pedig azon az állásponton vagyok (de tudományosan is bizonyított), hogy az a klasszikusnak nevezett család a legegészségesebb és a legboldogabb, ahol szeretik egymást a házasfelek, és együtt annyi gyereket nevelnek, amennyit terveztek.
Érdekes vitának tűnt arról beszélgetni, hogy mi a család, miért írja törvénybe az állam, hogy az apa férfi, és az anya nő. Szóval elvállaltam a felkérést.
Volt már nagyon rossz tapasztalatom külföldi újságírókkal, többel is. Először anyukámról, Kopp Mária orvos-pszichológus professzorról írt egy német újságíró, felütésként megjegyezve, hogy anyukám izzadtan érkezett az interjúra. Ezt azóta is a leggenyább újságírói fogásként tartom számon; ha így is volt, közlése súlyosan etikátlan az interjúalannyal szemben. Persze értem a szándékot, aki izzad, az igénytelen, ráadásul izgulós (biztos nem mond igazat). Ez nőként is lealacsonyító, és egy nemzetközileg is elismert professzorból csinált egy perc alatt egyszerű, szerencsétlen (ez esetben szándékoltan mucsai) magyar nőt.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
- Hirdetés -