Vélemény

Apáti Bence: Félelemfaktor a szabadság földjén

Csütörtökön még mindig nem tudjuk, ki lesz Amerika következő elnöke, és az elhúzódó szavazás és a később beérkező és megszámolandó nagy tömegű levélszavazatok miatt még az is előfordulhat, hogy csak vasárnap fog kiderülni, hogy ki is fogja vezetni az Amerikai Egyesült Államokat. Mindenki találgat, számol, és a számunkra furcsa és szinte érthetetlen amerikai választási rendszer szakértőjévé képezte ki magát. A tét ugyanis hatalmas.

Nagyon nem mindegy, ki lesz a győztes. Se Amerika, se a világ, se hazánk szempontjából.

Donald Trump négy évvel ezelőtti sima győzelme és megválasztása sokkolta a liberális fősodort, a washingtoni központú globális háttérhatalmat, aminek a legfontosabb oka az volt, hogy egyetlen közvélemény-kutatás sem jelezte, hogy a milliárdos celebnek és üzletembernek akárcsak halovány esélye is lehet megnyerni az elnökválasztást. A magukat az emberiség új szellemi vezetőinek hallucináló hollywoodi színészek, celebek és zenészek is magasabb fordulatszámra kapcsoltak, és a ballib sajtóval, a Clinton-közeli nemzetközi médiával karöltve kezdtek kampányolni Hillary Clintonnak. Nem kicsit. Nagyon. Ahogy a csövön kifért.

Koncerteken, díjátadókon, tüntetéseken, tehát voltaképpen mindig, mindenhol, reggel, délben és este harcoltak a baloldali elnökjelöltért és a demokratákért.

De az amerikaiak jelentős része a hatalmas presszió ellenére mégis inkább szavazott a kissé bumfordi, a politikai korrektség képmutatásra és hazugságokra épülő szabályaival szakító Trumpra. Tették mindezt úgy, hogy ebbéli szándékukat még az anonim módon elvégzett közvélemény-kutatások során is eltitkolták. Féltek ugyanis a legendás liberális toleranciától, vagyis a következményektől, a megbélyegzéstől vagy a munkájuk elvesztésétől.

Teljes joggal.

A föld legrégebbi demokráciájában ugyanis az a teljesen abszurd helyzet állt elő, hogy bizonyos városokban és számtalan munkahelyen egy jobboldali, republikánus szimpatizánsnak egyszerűen nem volt más választása, mint hogy nyugalma és egzisztenciája védelmében titokban tartsa politikai szimpátiáját. Az elfogadó és végtelenül toleráns liberálisok ugyanis – tisztelet a maroknyi kivételnek – egyszerűen képtelenek – ott is – elfogadni a sajátjuktól eltérő véleményeket.

Ismerős, ugye?

Számtalan példát láthattunk arra – még akkor is, amikor Trump már Amerika elnöke lett –, hogy egy piros színű Make America Great Again feliratú sapka hordása is elég volt ahhoz, hogy a viselőjét elbocsássák a munkahelyéről, nyilvánosan megszégyenítsék vagy megtagadják tőle a kiszolgálást egy étteremben. És mindezen nagyon durva kirekesztések se a tengerentúli, se a hazai ballib, haladó sajtóban nem verték ki a demokrácia, a szólás- és véleményszabadság biztosítékait.

És tulajdonképpen ez a legrémisztőbb az egészben.

Mert lehetnek, sajnos mindig is lesznek olyan szélsőségesek, elvakultak, fundamentalisták, akik azonnali hatállyal kirúgatnák, tönkre- és földönfutóvá tennék, sőt börtönbe záratnák mindazokat, akik más pártokra szoktak szavazni, és akik bizonyos kérdésekre más válaszokat adnának, mint ők, de az ilyen félbolondokat elismerés és ünneplés helyett inkább nyilvánosan el kellene ítélni, ki kellene rekeszteni vagy legalábbis elmagyarázni nekik és a közvéleménynek, a nyilvánosságnak, hogy egy demokráciában a legkevésbé sincs rendjén pártpreferencia alapján diszkriminálni a választópolgárok jó részét.

De ilyesmi a balliberális sajtóban se Amerikában, se idehaza nem történt, volt viszont helyette gúnyos röhögcsélés, helyeslés, egyetértés, jobb esetben cinkos (el)hallgatás meg félrenézés. És mindezek ellenére, esetleg pont az ilyen dolgok hatására, no meg dac, a konzervatív dac miatt Hillary vesztett, Trump pedig nyert.

Clintonné a vereséget a beszámolók szerint olyannyira nem tudta feldolgozni, hogy összeroppant, napokig nem állt a nyilvánosság elé, és amikor ez mégis megtörtént, abban sem volt köszönet. Smink nélkül, összetörve nyilatkozott, olyan ember benyomását keltette, mint aki elhitte, hogy ő lesz Amerika első női elnöke, és képtelen elviselni, hogy ez nem így történt; hogy vesztett.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.



- Hirdetés -

Hasonló bejegyzések

Újhelyi István: Orbántól valóban érdemi politikai teljesítmény, hogy tető alá hozta a létszámát tekintve harmadik legerősebb EP-frakciót

Szabó Viktor

Deák Dániel: Pánikba estek a balliberális oldalon

Szabó Viktor

Eldőlt: Magyar Péter nem politikus, hanem szektavezér

Szabó Viktor

Olvasónk, András: Hoztam 3 lehetséges okot, ami miatt a polgármester és Varga Feri harcol a szentesi iskolák ellen

Szabó Viktor

Dunai Ede: Megőrülök ettől az “ez a realitás” dumától

Szabó Viktor

Csalódott HMG-s szülő: a helyi baloldal ismét jól átverte a szentesieket

Szabó Viktor

Orbán Viktor: Brüsszelben semmibe vették az európai emberek akaratát

Szabó Viktor

Hont András: A csodás fészbukértelmiség és az egyéb magyar szürkeállomány szerint itt minden Orbán

Szabó Viktor

Orbán Viktor: Győzni kell!

Szabó Viktor