Vélemény

A vasárnapi választás tétje

Hogyha győznek, a rájuk bízott települések pénzét kormányellenes propagandára fogják költeni.

„Mi a választás tétje? Ezt a kérdést tette fel már legalább két hónappal ezelőtt minden politikai aktor és elemző. Az ellenzék válasza erre a kérdésre az, hogy ha győznek, akkor megbuktatják Orbán Viktort. Ezt kissé részletesebben Donáth Anna, a Momentum alelnöke fejtette ki az ATV stúdiójában, imigyen: »Ha győzünk az önkormányzatokban, sokkal több erőforrás fog rendelkezésünkre állni, hogy megbuktassuk a kormányt.«

Ez tehát az ellenzék fő üzenete a választópolgároknak. Hogyha győznek, a rájuk bízott települések pénzét kormányellenes propagandára fogják költeni. Szerintem ez nem túl vonzó perspektíva és hívószó, annál is inkább, mert egy dolgot már most, a választások előtt teljes bizonyossággal kijelenthetünk. Ezen a választáson két szereplő egészen biztosan nem indul: Orbán Viktor miniszterelnök és a magyar kormány. Vagyis amennyiben az ellenzék Magyarország összes településén győzelmet aratna, a magyar miniszterelnököt akkor is Orbán Viktornak fogják hívni, 2022-ig egészen biztosan.

Vagyis az ellenzék kiindulópontja ismételten hamis. Téves. Nem igaz. Miképpen a stratégiájuk is az. Ugyanis kilenc éve mocskolják, gazemberezik, tolvajozzák, korruptozzák, O1G-zik ezt a kormányt, nyugodtan kimondhatjuk, teszik ezt úgy, hogy most már tényleg nem riadnak vissza semmilyen eszköztől sem. Majd ezek után akarnak az önkormányzatok élére állva még több pénzért lobbizni, amit ráadásul – saját, előbb ismertetett bevallásuk szerint – ugyanennek a kormánynak a megbuktatására akarnak felhasználni. Ez olyan, mintha bemennék a kocsmába, szó nélkül mindenkit orrba vernék, aki bent van, utána le is köpném őket, aztán megkérném a földön fekvőket, hogy hívjanak már meg egy fröccsre. Nem. Ez nem jó stratégia.

A kiindulópont tehát hamis, téves, nem igaz, a stratégia rossz. Ugyanez elmondható az egész ellenzékről.

Nem igaz – hiszen nem lehet igaz! – az összefogásuk. Gyűlölik egymást, és csak a kormány, a Fidesz–KDNP-pártszövetség iránt érzett még nagyobb gyűlöletük veri egymáshoz őket, mint a nagy hideg télen a bikákat, bakokat. Igen ám, de aztán jön a tavasz, és a vadak szétválnak, mert nem viselik egymás közelségét. Az ellenzék egy tizenhárom éve nem ismert érzésben, a győzelem érzésében látja és várja a tavaszt, hogy akkor majd újra szétválhasson, és egymással megverekedve megkaparinthassa végre a vágyva vágyott nőstényt – ami esetükben a hatalom és a pénz. Nagy kérdés azonban, van-e kedve és ideje az országnak kivárni, ameddig ezek a bakok és bikák kiverekszik egymás között ezt az egészet. Nincs erre sem idő, sem kedv.

S aztán az is kérdés, van-e kedve az országnak ismét megtapasztalni, milyen az, amikor ezek vannak hatalmon. Hiszen tudjuk. Emlékezzünk csak 2002-re! Medgyessy Péter megígért mindent, és jött a száznapos program, jött az ötvenszázalékos közalkalmazotti béremelés. Ezt nagyjából fél évig fizette a központi büdzsé, aztán az egészet rálőcsölték az önkormányzatokra. Azok fizették tovább, persze hitelből, miből másból, és belegebedtek, tönkrementek, eladósodtak.

Ugyanígy járt az ország is. Aztán felvették az isten pénzét hitelbe, minden maradék vagyont kiárusítottak gombokért, közben elloptak csak a négyes metróból négyszázmilliárdot, EU-s támogatásból építettek Bodrogkeresztúron kilátót, negyvenmillióból negyvencentiset, ha még emlékeznek. Drága volt akkoriban a kilátó, centije egy milla. De akkor minden rendben volt, akkor nem volt korrupció, akkor az OLAF nem aggódott, hiszen minden közbeszerzést valamelyik multi nyerte meg, az meg nem fizette ki a magyar alvállalkozót, ha még emlékeznek a Megyeri hídra vagy a szombathelyi elkerülő útra, hogy csak kettőt említsek. Aztán az infláció, az irgalmatlan banki kamatok elvitték a béremelést, aztán jött az államilag támogatott kamatozású lakáshitel helyett a devizahitel, aztán jött a »nem lesz gázáremelés« meg a »nem kell félni, nem fog fájni« világa, ezt követte az évi ötszöri rezsiemelés, aztán felértünk a csúcsra, ami úgy hangzott, hogy »Elk…rtuk, nem kicsit, nagyon; ilyen böszmeséget ország még nem csinált, mint amit mi csináltunk«.

Szóval ismerjük a világukat, ismerjük a képességeiket. Iménti képünknél maradva: tudjuk, hogy ezek selejt bikák és selejt bakok, nem engedhetők oda a (fejős)tehenekhez.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

- Hirdetés -

Hasonló bejegyzések

Veszprémy László Bernát: Nincsen két jobboldali erő

cs3_admin

Pongrátz András: Nem élhetünk más nemzet elvárásai szerint

cs3_admin

Apáti Bence: A kulturális élet totális kisajátítása

cs3_admin

Oláh Dániel: Így hagyta le a magyar családok jövedelme a szlovák és a román családokét

cs3_admin

Kölnei Lívia: Kedves abortuszpárti ismerőseim! Ma még nektek áll a zászló.

cs3_admin

Tamáska Péter: Szovjet vérnyomok

tk_arpad

Németh Szilárd: Végre!

cs3_admin

Csibra Tibor: A nagy fideszes G.I.G.A.L.O.P.Á.S.

tk_arpad

Bencsik Gábor: Hihetetlen történet

tk_arpad

Honlapunk megfelelő működéséhez „sütiknek” nevezett adatfájlokat (angolul: cookie) kell elhelyeznünk számítógépén, Ön bármikor módosíthatja ezeket a beállításokat a böngészőjében. Elfogadom Olvasd tovább