Az Ópusztaszeri Magyarok Nagyasszonya Templom vasárnap ünnepi, búcsúi szentmisével emlékezett meg felszentelésének 100. évfordulójáról. A templom 1925 óta áll a közösség szívében, mint a hit, a remény és a szeretet élő kövekből épült jele.
Az ünnepi szentmisét Főtisztelendő Dr. Kiss-Rigó László püspök atya mutatta be. Prédikációjában a szentleckéből három kulcsfontosságú gondolatot emelt ki, amelyek az erő, a szeretet és a józanság. Hangsúlyozta, hogy az ünnep igazi jelentősége nem csupán az épületben rejlik, hanem abban a közösségben, amely száz éve itt él és építi a lelki otthont.
A püspök atya arra is emlékeztetett, hogy öt év múlva az egyházmegye újabb nagy mérföldkőhöz érkezik, hiszen ezer éve, Szent Gellért alapította meg a környék egyházmegyéit, ami különleges alkalom lesz a hálaadásra.
Az ünnepen Brendan Amanso atya beszédében kiemelte, hogy az ópusztaszeriek közössége mindig is híres volt az összetartásról, a támogatásról és arról, hogy senkit nem hagynak magára.
A templomban jelen volt Pallavicini Alfonzó, a templom építőjének unokája is, aki meghatottan idézte fel családja emlékeit. Elmondása alapján édesapja mindössze kétéves volt, amikor 1925-ben felszentelték a templomot. „Számomra ez történelmi pillanat – ugyanabban a templomban lenni, ahol nagyapám és édesapám is jelen volt a felszentelésen” – mondta.
Az ünnepi mise teltházas volt, nagyon sokan jöttek el erre a nem mindennapi ünnepi alkalomra. A település polgármestere Makra József is köszöntötte az építtető Pallavicini Sándor unokáját és családját, méltatva az építő ősök áldozatos munkáját és a közösség hűségét a templomhoz.
A százéves jubileum visszatekintés volt a múltba, és egyfajta megerősítés, hogy a templom továbbra is az erő, a szeretet és a józanság alapköveire építve szolgálja az ópusztaszeri közösséget.
GALÉRIA:
