Kisteleken különleges eseményre gyűltek össze a hétvégén. Az egykori Rákóczi iskola diákjai és tanárai tartottak megható és vidám hangulatú világtalálkozót. Az esemény szervezése már közel másfél évvel ezelőtt megkezdődött. Takács Zsolt, a Búzaszem Alapítvány támogatásával régóta dolgozott azon, hogy ez a nap valóra váljon.
A találkozó két helyszínen zajlott. A város főterén gyűltek össze a hajdan a Rákócziban tanult diákok, hogy együtt idézzék fel az iskola 100 éves történetének emlékeit, és azokra is gondoltak, akik már nem lehettek jelen. 100 másodperces harangzúgás szólt értük, ezzel tisztelegve a régi diákok és tanárok előtt.
A résztvevőket Nagy Sándor, Kistelek polgármestere köszöntötte, aki örömét fejezte ki, hogy ennyi régi rákóczis tért vissza erre a különleges alkalomra. A volt tanárok közül Balogh Lászlóné nyugdíjas pedagógus osztotta meg gondolatait, aki ebben az iskolában kezdte tanári pályafutását, és itt ismerte meg a férjét is.
Az ünnepség egyik fénypontja az iskolazászló bevonulása volt, amelyet korhű ruhában, a Rákóczi-induló dallamára kísértek. A nosztalgia jegyében Tobak Csaba, az iskola egykori diákja mesélt régi történeteket, amelyek sokak arcára csaltak mosolyt. A program részeként egy kerekasztal-beszélgetés során az iskola jövőjéről is szó esett.
A jó hangulatot táncház és a gulyáságyúban főtt ínycsiklandó marhagulyás is fokozta. A volt diákok többsége lovaskocsival utazott ki a régi iskolához, ahol bejárhatták egykori osztálytermeiket. A látogatást egy kiállítás tette különlegessé, amely igazi időutazást kínált a vendégeknek.
Takács Zsolt elmondta: „A Rákóczi nemcsak építészetileg volt meghatározó intézmény, hanem közösségben, összetartásban is kiemelkedőt nyújtott aktív évei alatt.”
A szervezők és a résztvevők reményüket fejezték ki, hogy a jelenleg üresen álló épület 2026-ban újra megnyithatja kapuit, immár a Búzaszem Alapítvány egyik intézményeként, és visszatérhet régi fényéhez.
Az esemény legfontosabb üzenete az volt, hogy egy iskola száz év alatt is képes összekötni a generációkat, bárhol is éljenek. A világtalálkozó egyszerre volt megható emlékezés, örömteli ünnep, amelyen több százan voltak jelen, tisztelegve hajdani iskolájuk, tanáraik és gyerekéveik előtt.