Megdöbbenést és felháborodást váltott ki a Csongrádi Május 1. Vadásztársaság köreiben, hogy egy vízitatót a legnagyobb hőségben, délben, egyszerűen eltulajdonítottak a társaság területéről. Az eset különösen aggasztó, mivel éppen az aszályos időszak közepén történt, amikor a vadon élő állatok szó szerint az életükért küzdenek minden egyes korty vízért.
A történet külön érdekessége – vagy inkább lehangoló részlete –, hogy a vadkamera mindent rögzített, így az elkövető személye egyértelműen azonosítható, a cselekmény pedig előre megfontolt, tudatos lépésnek tűnik. Az eset nem pusztán jogi kérdéseket vet fel, hanem komoly erkölcsi dilemmákat is.
„Hihetetlen, hogy valaki képes volt ezt megtenni, ráadásul délben, a legnagyobb hőség idején – amikor az állatok számára ez az egyetlen vízforrás jelentette a túlélést. A felvételeken jól látszik, hogy 30-35 fok van. Ez nem egyszerű lopás volt, hanem az élővilág iránti érzéketlenség is” – fogalmazott Bálint József a Május 1 Vadásztársaság elnöke
A kamerák későbbi felvételein jól látszik, hogy a madarak és vadak továbbra is rendszeresen felkeresik a megszokott itató helyét, keresik a vizet, ami már nincs ott. Szarvasok, őzek, fácánok, rókák és énekesmadarak nap mint nap visszatérnek, remélve, hogy ismét találnak néhány kortyot. A jelenetek szívszorítóak, és egyértelművé teszik, hogy a természet számított erre a helyre, ahogy a társaság is felelősségteljesen gondoskodott róla.
„Ez nem csupán a vadásztársaságot érintő ügy, hanem egy sokkal mélyebb, közös társadalmi kérdés. Az ilyen cselekedetek az együttélés íratlan szabályainak teljes figyelmen kívül hagyását jelentik. Egyfajta méltánytalanság, amely nemcsak a természet, hanem a közösség ellen is irányul” – fogalmazott a társaság elnöke.
A társaság természetesen megteszi a szükséges lépéseket hiszen a bizonyítékok birtokában hivatalos eljárás indul, de mint mondják, nem a büntetés a cél, hanem az, hogy ilyen esetek a jövőben ne fordulhassanak elő. Felhívják mindenki figyelmét arra, hogy a természet védelme közös felelősség és a legkisebb eszköz, mint egy itató, a legnagyobb segítség lehet a vadon számára.
Az eset tanulsága egyértelmű minden jó érzésű ember számára. Az érzéketlenség nem mindig hangos, de annál károsabb lehet, különösen akkor, amikor épp a legkiszolgáltatottabbak az állatok a károsultjai az emberi felelőtlenségnek.
