Fontos mérföldkőhöz érkezett Csongrád Zöld Brigádja: megkapták első fizetésüket. A város kedvenc munkásai portálunknak elárulták, mire költik az első jövedelmüket, aminél azonban van egy fontosabb dolog is. Hogy micsoda? cikkünkből kiderül!
Május elején egy különleges kezdeményezés indult el Csongrádon. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Kisréti Otthonának 15 lakója állt munkába a város parkjaiban. A „Zöld Brigád” névre keresztelt kis csapat nemcsak gereblyével, seprűvel és lapáttal érkezett, hanem szorgalommal, örömmel és hatalmas elszántsággal. A brigád tagjai sérült emberek, akik most először tapasztalják meg, milyen érzés munkatársnak lenni, felelősséggel, céllal, elismeréssel. A Városellátó Intézmény szakmai segítségével, mentorok támogatása mellett hétköznaponként reggeltől délig dolgoznak a közterületeken, és azóta is rendületlenül szépítik Csongrádot. Most elérkezett egy fontos mérföldkő ugyanis a brigád tagjai megkapták az első fizetésüket.
„Mi mentünk be a boltba. Mi választottuk ki, mit szeretnénk. A saját pénzünkből” – mesélte örömmel Horváth Katalin, az egyik résztvevő. A többiek, Fogarasi Tímea, Bodzsár Ádám és Németh Nikolett is boldogan csatlakoztak. Sütire, ruhára, ékszerre vagy épp egy fürdőbelépőre költöttek, de a legtöbben spórolni is szeretnének, mert egy kirándulásra gyűjtenek.
Az otthon munkatársai segítettek eligazodni abban, mire érdemes költeni, de a döntés mindenkinél önálló volt. Az igazi öröm azonban nem a fizetés összege volt, hanem az, amit ez jelentett számukra: önállóságot, megbecsülést, és annak érzését, hogy értékesek.
Amikor arról kérdeztem őket, mit szeretnek a legjobban ebben a munkában, egyikük sem a pénzt említette elsőként. Ezeket mondták boldogan, mosolyogva:
- „Emberek között vagyunk.”
- „Ugyanolyan embernek néznek minket.”
- „Hasznosak vagyunk.”
- “Várnak minket.”
- „A “városiak” megköszönik, amit csinálunk.”
- „Kevesebb a szemét, szebb a park, és ez a mi munkánk.”
Bodzsár Ádám külön örömmel mesélte, hogy Bedő Tamás polgármester és Máté Attila alpolgármester is személyesen gratulált nekik, ami hatalmas elismerésként érte az egész csapatot. A lakók azt is elmondták, hogy úgy érzik szeretik őket. A “városiak” – ahogy ők mondják – támogatása, a sok jó szó, a bíztató mosolyok mindennap új lendületet adnak nekik.
„Szeretnek minket.” – hangzott el a végszó. És ez a legfontosabb.
A fizetés persze öröm. De számukra ennél is többet jelent, hogy munkájukkal hozzájárulhatnak a közösséghez. Ez az, amiért reggelente örömmel indulnak munkába. Ez az, ami többet ér a pénznél. Mert amikor valakit elfogadnak, megbecsülnek, amikor valaki érezheti, hogy fontos része a közösségnek, az adja az igazi értelmet a hétköznapoknak.
Lehet, hogy van mit tanulnunk tőlük. Ők már tudják, mi a valódi érték: egy mosoly, egy köszönöm, a büszkeség, hogy adni tudnak. És most már azt is tudják, milyen érzés, amikor a munkájukért fizetést kapnak, és ez nem kegy, hanem elismerés.