A száj- és körömfájás (FMD) vírusa elképesztő tempóban képes terjedni. A kórokozó minden fertőzött állat váladékában nagy mennyiségben jelen van – nyálban, orrváladékban, tejben, a betegség okozta hólyagokban, ürülékben.
Cikksorozatunk első részében beszámoltunk arról, hogy a száj- és körömfájás kórokozója egy Aphthovirus nemzetségbe tartozó apró RNS-vírus. Jelenleg hét szerotípusát különböztetik meg, amelyek között nincs keresztvédettség. Minden típushoz külön vakcinára van szükség, amely az oltóanyagok előállítása és logisztikája szempontjából önmagában is hatalmas kihívást jelent. Ráadásul a vírus gyorsan mutálódik.
Tényleg terjedhet a széllel?
A száj- és körömfájás (FMD) vírusa elképesztő tempóban képes terjedni. A kórokozó minden fertőzött állat váladékában nagy mennyiségben jelen van – nyálban, orrváladékban, tejben, a betegség okozta hólyagokban, ürülékben.
A fertőződéshez már nagyon kis vírusmennyiség is elég és belégzés útján is fertőz. Az alábbi úton terjedhet szét a gazdaságokban:
- Közvetlen állat–állat érintkezés, ha az egyikben legalább lappang a betegség. A tünetmentes, lappangó vírussal rendelkező állatok jelentik az egyik legnagyobb veszélyt.
- Emberi közvetítés: az emberek mechanikus közvetítőkké válhatnak, a ruhájukkal, eszközeikkel, cipőjükkel, de akár kezükkel is átvihetik egyik telepről a másikra a betegséget. Ugyanez a helyzet a járművekkel, szerszámokkal, kamionokkal, konténerekkel. A 2001-es brit járvány idején például a fertőzés villámgyors országos terjedéséhez hozzájárult, hogy a mezőgazdasági járművek és piaci szállítások révén a vírus napok alatt távoli régiókba is eljutott és országos járvánnyá eszkalálódott.
- Fertőzött tárgyak, takarmány és állati termékek: vírus hetekig életképes maradhat széna, szalma, takarmány, víz vagy trágyalé közegében. Ha egy gazdaságban fertőzés van, a környezet (ólak, karámok, trágyatárolók) erősen kontaminálódnak, és bármi, ami onnan kikerül (pl. trágyával szennyezett traktor, állatszállító teherautó, tejgyűjtő tartálykocsi) továbbhurcolhatja a kórt.
- Ugyancsak kritikus a takarmány: ha a takarmányba vagy konyhai hulladékba fertőzött nyers hús- vagy tejtermék kerül, és azt sertésekkel feletetik, a vírus átugorhat az állományra. Történelmi példa erre a 2001-es brit kitörés feltételezett forrása: feltehetően illegálisan importált fertőzött húst tartalmazó moslék etetése vezetett az első sertéstelepi esethez, majd innen indult tovább a járvány. Ez a körülmény megmagyarázza, hogy a szlovákiai járvány első napjaiban a csehek miért fordítottak vissza egy feldolgozott húsokat szállító kamiont a cseh-szlovák határon.
A levegő útján való terjedést sokan vitatják a mostani, szlovákiai esetben. Pedig valóban ez az egyik legvalószínűbb oka annak, hogy egyik telepről a másikra eljutott a vírus – esetünkben a Duna magyarországi oldaláról a szlovákiai oldalára.
A fertőzött állatok – különösen a sertések – kilégzésükkel, köhögéssel hatalmas mennyiségű víruspartikulát juttatnak a levegőbe.
A vírus pára és szél útján nagy távolságokat tehet meg: kedvező párás, szeles időben akár 10 km-re is eljuthat szárazföldön, sőt vízfelszín felett még messzebbre.
1981-ben Franciaországban történt, hogy Bretagne partjairól a szél 250 km-es távolságra, az Anglia déli partjain fekvő Wight-szigetig sodorta a vírust, új gócpontot hozva létre. Igaz, ilyen extrém távolságú légterjedés ritka, de a vírus alapesetben is képes 10 kilométert is megtenni a szél segítségével.
Ez a járvány egyáltalán nem vehető könnyelműen. Tajvanon 1997-ben két hónap alatt az egész országra kiterjedt a járvány, 3,85 millió sertést kellett likvidálniuk. Az Egyesült Királyságban hatmillió állatot öltek le. Különösen a brit példa tanulságos:
A sertések és nagy sertéstelepek valóságos vírusgyárként működnek. Ha egy sertéstelepen megjelenik a betegség, onnan robbanásszerűen tovább fertőzhet más telepeket a légáramlatokon keresztül. Ha egy nagy sertéstelep megfertőződik, és elmarad az azonnali reakció a hatóságok részéről, annak brutális következményei vannak, amit a brit példa is bizonyít.