1954. március 29-én kezdte meg működését Budapesten, a Markó utcai Központi Mentőállomáson az első kísérleti rohamkocsi. Ma már Szentesen és Csongrádon is 1-1 ilyen jármű és személyzete menti az életeket.
A rohamkocsi egyik legnagyobb érdeme, hogy a mentőmunka során sikeresen bevált terápiás eljárások és felszerelések idővel az Országos Mentőszolgálatnál széles körben ismertté és alkalmazottá váltak. A korábban még csak egyedinek számító alkalmazásokból általánosan elterjedt eljárások és technikai megoldások születtek.
Napjainkban hárman teljesítenek szolgálatot ezen az egységtípuson nap mint nap: egy mentőorvos, egy mentőápoló és egy mentő-gépkocsivezető, illetve már nem csak Budapesten, hanem az ország számos egyéb pontján találkozhatunk a hungarikumnak számító rohamkocsikkal.
