A párt koszorúval tisztelgett emléke előtt, jelezve, hogy áldozata nem merül feledésbe.
Lakos Józsefet 1946-ban ezen a napon a kommunista R-gárda tagjai lőttek le a városi kórházban. “Tiszteljük és emlékezzünk azokra, akik életüket vesztették az igazságtalanság és az elnyomás éveiben. Emlékük legyen örök!” – írják a párt bejegyzésében.
Lakos József
Szentesen született. Tanító édesapját 1924-ben a Tanácsköztársaság alatt játszott szerepéért – összesen 28 havi román és magyar fogság után – kényszernyugdíjazták, de magántisztviselőként mindhárom fiát taníttatta. Öccseihez hasonlóan a szentesi Horváth Mihály Reálgimnáziumban érettségizett. Tanulmányai befejezése után rövid ideig újságíró a Csongrádmegyei Hírlapnál, majd a sorkatonai szolgálat után, 1939. szeptemberben felvették a rendőrség állományába. Szolnokra osztották be, gyakornok, majd a tanfolyam elvégzése után detektív lett. 1940-ben áthelyezték szülővárosába. Munkája során a helyi politikai szervezetek megfigyelésével is foglalkozott. A Vörös Hadsereg 1944. október 8-i bevonulása után jelentkezett a megszálló hatóságoknál, és a szovjet városparancsnok megbízta a rendőrkapitányi feladatok ellátásával. 1945. januárban kommunista kezdeményezésre a nemzeti bizottság megkísérelte elmozdítani posztjáról. 1945. februárban igazolták. Ellenállt a helyi MKP-szervezet politikai nyomásának, ezért a szentesi kommunisták – 1945 előtt detektívként néhányukkal szemben eljárást folytatott – kezdeményezésére Tömpe András vidéki főkapitány április végén mint az elmúlt rendszer hívét leváltotta. Letartóztatták – egyes források szerint megkínozták –, majd május 3-án internálták. Szeptember 1-jén a szegedi népügyészség ejtette az ellene felhozott vádakat, de internálását a Belügyminisztérium csak 1946. februárban szüntette meg. Szabadulása után kórházba vonult, ahol – még mielőtt az ügyben további vizsgálatra sor kerülhetett volna – négy merénylő március 7-én éjjel meggyilkolta. Az országos hatóságok részvételével – az iratok tanúsága szerint – elnagyoltan folytatott nyomozás idején a szentesi MKP-szervezet több tagját (akik közül néhányan nemcsak politikailag, hanem személyes bosszúvágy miatt is szemben álltak Lakossal) mint feltételezett tettest és felbujtót felfüggesztették, néhányukat előzetes letartóztatásba helyezték, de valóságos felelősségre vonás Futó Dezső (FKgP) és Lévay Zoltán (Magyar Szabadság Párt) több interpellációja ellenére sem történt, és az 1948. évi amnesztia során az ellenük folytatott az eljárást megszüntették. A tények feltárására csak 1989-ben kerülhetett sor.