Kevés olyan hely van, ahol az elpusztult állatok végső és kegyeletteljes nyughelyet kaphatnak. Több ilyen kezdeményezésről is lehetett már hallani, az egyik Csongrádon indult másfél évtizede.
Az Új Esély Állatotthon egyik kedvelt lakója a fehér kuvasz Jeko 2009 márciusában távozott el, aki az állatotthon első befogadott kutyája volt. A nagytestű állatot sohasem fogadták örökbe így érthető mennyire a szívükbe fogadták a dolgozók. Az első sír az övé lett az árnyas fák alatt. A menhelyen az önkéntesek, mindent megtesznek azért, hogy a hozzájuk kerülő állatok a lehető leghamarabb szerető családot kapjanak, de előfordul, hogy élete végéig az otthon lakója marad egy-egy állat. 2014-ben megjelent egy írás a Szabadföld Kutya posta rovatában, ami felkeltette a lelkes csongrádi menhelyen dolgozók figyelmét, amely a Vonyarcvashegy fölött lévő katonakutyusok temetőjéről szólt.
Az emlékhely nagy hatással volt rájuk, így elhatározták, hogy helyben is kialakítanak egy ilyen helyet, és ott temetik el, az állatotthonban elhunyt állatokat. Az elmúlt 15 év alatt nem sok kutyustól kellett ilyen módon elbúcsúzni, de ennek ellenére 14 sír helyezkedik el, békésen egymás mellettVolt aki idős korában csendben elaludt, volt akit a gondos orvosi kezelés és ápolás sem tudott meggyógyítani, és volt akit nehéz döntést meghozva el kellett engedniük.
Egy kutyus igaz nem volt az állatotthon lakója, de mégis kapcsolódott hozzá, hiszen kölyökként tőlük fogadták örökbe, és amikor földi élete végetért, szerető gazdijai úgy döntöttek, hogy ott legyen a nyughelye a többi négylábú sírja mellett. Szomorú eseményként az elmúlt év első napja reggelén a petárdázások elől menekülő, az állatotthon előtt elütött kutyusnak ismeretlenül is itt adták meg a végtisztességet. A sírok kerete téglából, készült, amit minden évben átfestenek. A fejfák nevekkel vannak ellátva. A gondosan ápolt sírokat egész évben virág borítja. Bárki elmegy mellette, nem tudja a figyelmét másfelé irányítani, hiszen megannyi emlék és szép pillanat kötődik a végső nyughelyen fekvő állatokhoz. A napi rutin egyik része, hogy ápolják és gondozzák az állatok mellett a nyughelyeket is.
„Minden állathoz kötődünk, minden élőlényben és itt élő állatban is van valami különleges. Számunkra ez egyfajta küldetés. A kutyusok is megérzik, ha egy társukat elvesztik, sokkal halkabb a hely. Az utolsó kutya 12 évet élt nálunk, és ezt a mai napig nem tudjuk feldolgozni, hiszen a napi életünk része volt. Ő már nincs ott a többiek között, de még mindig nem fogjuk fel, számunkra ez lassú és fájdalmas folyamat. Az elhunyt állatokat képtelenek vagyunk egy olyan helyre elvinni, mint a gyepmesteri telep. Így vagyunk nyugodtak, így lesznek a mindennapjaink részesei, akkor is, ha már nincsenek velünk. Naponta látjuk őket magunk előtt, beszélgetünk a velük töltött szép időszakokról. Sokat tanultunk tőlük és tanulunk is folyamatosan. A mi kis emlékhelyünk a kezünk munkája, egyfajta tisztelet az állatok felé. Számunkra az érzés a fontos, hogy tudjuk megkapták a végtisztességet, hiszen amit ők adtak és adnak nekünk, sokszor leírhatatlan”- mondta el Domokos Tamás önkéntes.
A kutyusok a legjobb kezekben vannak az Új Esély Állatotthonban, hiszen figyelő szemek, gondos kezek és érző szívek veszik körül az ott élő állatokat.
