Életének 88. évében elhunyt a Szentesi Vízilabda Klub legendás vízilabdázója, Dobossy Lajos. Dr. Dömsödi József – tudatta a klub a közösségi oldalán.
A szentesi vízilabda-közösség “utolsó mohikánja”, a Legenda, mindannyiunk szeretett Lajosa “elment”, s immár az égi medencében dobálja a gólokat. Ilyenkor elpattannak a “lélek húrjai” s az egyik szemünk sír, hogy nincs tovább, de a másik szemünk nevet, hiszen ismerhettük Lajost.
Szentesen született, ahol szeretetteljes családban nevelkedett, általános és középiskolai tanulmányait is itt folytatta, majd Budapesten a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán szerzett diplomát 1975-ben. A sport élete meghatározó “szerelme” volt, számos sportágban ért el kiemelkedő eredményt. Labádi Jutka néninek volt köszönhető, hogy a víz mellett döntött, hiszen Ő szerettette meg vele az úszást, illetve Wolf Károlynak, Kun Györgynek is hálás volt azért, hogy anno a Szentesi MÁV Úszó- és Vízilabda Szakosztályába csábították át. Kitartásának, tehetségének köszönhetően a szentesi vízilabda egyik legnagyobb (többszörös gólkirály) játékosává vált. Saját gondolatatát idézve, “álló vízilabdát játszottunk, szerettük a vízilabdát és egymást is, a Ligeti-Strand jellegzetes szagát”.
Számtalan kép s megannyi emlék kapcsolódik a szentesi póló dicső múltjából Lajoshoz, mint pl. a Szentesi Kinizsi vízilabdacsapatának bajnoki címe 1959-ben, amikor sikerült kiharcolniuk az első osztályba való kerülést, ahol évekig legendás társaival (Zentai-Szabó-Rébeli-Sipos-Horváth-Mikó-Kulcsár-Filep-Dongó-Haraszti:edző ) “dobták a bőrt”. Sajátos humorával vallotta, a sikeres bajnoki szereplés a csodálatos (több ezres) szurkolótábornak volt köszönhető. Az emlékek polcát leporolva életének kivételes fordulópontja volt 1968-ban az, amikor Papp László (olimpiai bajnok bokszoló) után, második magyar sportolóként – idegenlégiósként – a Szabadkai Spartacusba igazolhatott.
A vízilabdától nem szeretett volna játékos-pályafutása után sem elszakadni, ekként utánpótlás edzőként segítette a szentesi pólót, illetve játékvezetőként is tovább “szolgált”. Az immár megsárgult fényképeket nézve látjuk csak igazán, milyen tartalmas és fantasztikus élete volt, olimpiai bajnokok keresték barátságát! Civil életében vezető egyéniségéhez hűen, mint sikeres bankigazgató is köztiszteletnek örvendett.
Generációkon átívelő életútja méltán állhat példaképként valamennyiünk előtt s legyünk büszkék arra, hogy ahhoz a szentesi közösséghez tartozunk, amelyet a nagy elődök Lajossal közösen hátrahagytak számunkra. Lajos nem csak megélte a nagy időket, hanem tevőlegesen is részese volt valami különlegesnek, amit VÍZILABDÁNAK nevezünk – emlékeznek a szentesi vízilabdázók.