Az év vége felé a karácsonyi ünnepkört megelőzően, egy kevésbé vidám, de annál tiszteletteljesebb napon az elhunyt családtagjaink, barátaink és ismerőseink emléknapját ünnepeljük.
Fontos, hogy tudatában legyünk annak, hogy milyen értékeket képviseltek a családtagjaink, mi az, amit átvettünk és majdan átadhatunk. Önálló ünnepként az egyházban először, 998-ban tartották meg. Mindenszentek a halottak napját megelőző nap, a szentté vált lelkek ünnepe. Ez az ősi ünnep sok településünk elnevezésében is szerepel, jó példa erre Mindszent városa.
Az egyház a kettős ünnep első napján a példaképekre emlékezik. November 1-én este, november 2.-ára a halottak napjára készítik fel a sírokat, ezért láthatjuk gyertyafényben a temetőket, amely csodálatos látványt nyújt a látogatóknak. Számtalan hozzátartozó megy el, gyertyákat gyújtanak, virágot visznek, amikor a saját hozzátartozóikra emlékeznek. Meghitt pillanat a sír mellett állni, és az addig nyugvó, de el nem múló emlékeket felidézni.
Fájdalmas, de szeretetteljes ez a nap. A hagyomány szerint, a sírok megtisztítása, virággal való feldíszítése egyfajta tiszteletadás, a gyertya pedig a halottak lelki üdvéért ég. Ekkor felhangzó harangszó is ezt kívánja szimbolizálni. Az ünnep a néphagyományok, az egyes tájegységek szokásai is azt jelképezik, milyen tisztelettel is adózunk az elhunytak felé. Ezen a napon, nagyon sokan látogatnak el a temetőbe. Az egymás iránti tolerancia, empátia és együttérzés, talán ugyanolyan fontos, mint a tiszteletadás. Az ünnep kegyeletteljes ezért személyes felelősségünk, hogy így is éljük meg. Mindenszentek ünnepe hazánkban 2000 óta újra munkaszüneti nap lett.