Egy magára valamit adó nyugat-európai állam polgára ma liberálisként határozza meg magát. Ebből a pozícióból aztán rendszeresen kioktatja a magát nem liberális államnak tekintő országok lakóit. A kioktatás mellett folyamatosan minősítenek, leminősítenek, értékelnek és leértékelnek.
Az értékelés végén a kelet-európai országok rendszeresen a képzeletbeli szamárpadban kapnak helyet.
Mi magyarok a különösen sokat bírált kategóriába tartozunk.
A külföldi „kutatóintézetek”, a különböző lobbi csoportok által fizetett, fenntartott – magukat civilnek nevező – szervezetek elemzései a legtöbbször köszönő viszonyban sincsenek az általunk ismert valósággal.
Ha azt állítom, hogy emiatt ezeknek az „elemzéseknek” a súlya Magyarországon nem túl nagy, nem járok messze az igazságtól. Az ellenzék ismételgeti egy ideig, próbál némi politikai tőkét kovácsolni belőlük, de aztán ők is elengedik.
Szerintem ők is tudják, hogy ezek a jelentések nem magyarországi felhasználásra készültek.
Ezeknek a jelentések, tanulmányok egyetlen helyen használhatók hatékonyan: a készítő ország belpolitikai küzdelmeiben.
Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az Európai Unió régi tagállamaiban sem értenek egyet mindenben a választók.
Ott is van vita, sőt, az igazi nagy viták mostanság ott vannak. A német zöldek politikája például nagyrészt abból áll, hogy a német választópolgárt meg kívánják fosztani a megszokott életszínvonalától. A franciáknál a parlamentet megkerülve emelte fel a kormány és az elnök a nyugdíjkorhatárt. A kontrollálatlan bevándorlás pedig majd mindenütt olyan komoly közbiztonsági problémákat generált, ami még tíz évvel ezelőtt is elképzelhetetlen volt a legtöbb államban.
Ne gondolja senki, hogy ez ott mindenkinek tetszik. A normalitást – az általunk tíz-húsz évvel ezelőtt megismert „Nyugat” valóságát – őrző politikai erők küzdenek, és keresik a fogódzót. Ezek a jelentések azt a célt szolgálják, hogy itt Kelet-Európában – különösen pedig Magyarországon – ezt a kapaszkodót ne találják meg.
Ezért aztán a kitalált, vélt vagy éppen valós hibáinkat az „okos emberek” a nevetségesség határáig felnagyítják, leírják és tanulmányként publikálják. Így lett Orbán Viktor egy diktátor, a magyarok pedig rasszista, homofób, fasiszta disznók.
Példának okáért, a göteborgi székhelyű V-Dem kutatóintézet a demokrácia globális állapotával foglalkozó ez évi jelentése szerint a latin amerikai államok lényegesen demokratikusabbak a maguk banánköztársaságaival, polgárháborúival és a gyilkos drogkartellek által leuralt életükkel, mint Kelet-Európa.
Magyarországot egy szintre helyezték az olyan félgyarmati függésben tengődő afrikai államokkal, ahol folyamatosan öldösik egymást a koldusszegény emberek, és a vallási és törzsi háborúk poklából még csak a kiút sem látszik.
Túltolták? Túl bizony. De ez csak számunkra nyilvánvaló. Az átlag dánnak segéd fogalma sincs róla, hogy milyen Magyarország, és milyenek vagyunk mi magyarok.
Nekik mi leszünk az elrettentő példa, hogy tudják, a következő választáson miért kell a progresszív liberális pártokra szavazniuk.