A középkori viszonyokból kitörni készülő magyar nemzet 1848-ban arról a szabadságról, amit ma mindannyian élvezünk, csak álmodni tudott. Ha a márciusi ifjak ma körülnézhetnének, bizonyosan nem szaladna ráncba a homlokuk, és nem kiáltanának diktatúrát.
A feudális viszonyok között megfogalmazott gondolatok, politikai programok és az aktuálpolitika között már csak ezért sem érdemes erőltetett párhuzamokat keresgélni.
Egy Petőfi vers előadása kapcsán sem.
Kétségtelen tény, hogy Petőfi Sándor politikai meggyőződését nagyban befolyásolták a francia forradalom jakobinusainak eszméi. Nem csak a legnagyobb magyar költők egyike, nem csak rettenthetetlen szabadságharcos, de nézeteit tekintve igazi, megveszekedett radikális politikus is volt.
Petőfi mégis így egy egész. Így tiszteljük hősként és mártírként, és ezzel együtt szeretjük rajongásig költőként.
Mert szavaiban időnként szélsőséges volt ugyan, de tetteiben becsületes, józan ember maradt rövid élete utolsó percéig. Nem akasztott.
Még királyokat sem.
A magam részéről tehát nagyon örülök, ha az ifjúságunk Petőfit szaval. Rosszat nem tanulnak vele.
Az a tény, hogy március 15-én egy iskolai emlékműsort egy vers elmondása miatt le lehetett fújni, az annak a jele, hogy manapság Budapesten szamarakból is lehet iskolaigazgató.
A szamárság pedig, – mint tudjuk – nem államforma.
Moderari