„Dobrev Klára október 23-ra utcára hívja az embereket. Mint fogalmaz, akinek nincs kedve tüntetni, az is menjen ki sétálni, »közélni«.
Újra és újra meg tudja lepni az embert a kommunisták végtelen és lebilincselő pofátlansága. És fontos tudnunk, fontos megjegyeznünk, fontos, hogy soha ne felejtsük el: kommunista nem vész el, csak átalakul. A rendszerváltás alkalmával például liberálissá alakultak a mi kommunistáink, odaadó hívei lettek a szabad – mindennél szabadabb – piacgazdaságnak, a privatizációnak, az eredeti tőkefelhalmozásnak, amelyet úgy képzeltek el és úgy valósítottak meg, hogy a diktatúrából és a pártállamtól megörökölt kapcsolataik felhasználásával saját maguknak kimazsolázták az állami vagyon használható, működő részét, fillérekért vagy ingyen, ebből és így lettek milliárdosok, levezényelték a rendszerváltást követő elképesztő és alig kiheverhető társadalmi megrázkódtatásokat, a soha nem látott munkanélküliséget és elszegényedést, minden ellentételezés nélkül kiszolgáltatták az országot és a piacainkat a nyugati tőkének, majd ebből a pozícióból ostorozták a jobboldali kormányokat, hogy milyen érzéketlenek a társadalom bajai iránt.
(Példa Apró Antal múltjából: »Fő tevékenysége elsősorban a KGST-n belüli ipari kapcsolatokra irányult. Olyan egyezményeket látott el kézjegyével a Magyar Népköztársaság nevében, mint például a Barátság I. kőolajvezeték építése vagy például a magyar–szovjet alumínium- és timföldegyezmény. Vagyis véletlenül éppen jó ismerője volt annak az ágazatnak, amit a lánya és annak veje trükkök százaival, aprópénzért szerzett meg a család számára, és ezzel több mint 20 évig évente milliárdokat hozó üzletágat állított a família szolgálatába« – állapítja meg friss cikkében a Kontra, fölöttébb helyesen.)
Ám Apró Antal – Dobrev Klára nagyapja – életének nem ezek a legsötétebb fejezetei. Hanem mindaz, amit kommunistaként elkövetett hazája és embertársai ellen – saját megmentőit, Tüdős Klárát és Zsindely Ferencet is elárulta, hátba döfte –, majd az egyik legocsmányabb és leggyávább alakja volt az 1956-ot vérbe fojtó időknek és a megtorlásoknak.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.