Az egykori SZDSZ egykori prominense, Bauer Tamás egyike a legelszántabb, legvonalasabb Gyurcsány Ferenc rajongóknak. Nem szólom meg érte. Kinek a pap, kinek a papné.
Bauer Tamás – alaphelyzetben – nem is érdemelne különösebb szót. Véleményéről, pártjáról, személyéről már régen elmondták a választók, amit elmondani szükséges és érdemes.
A törvénytelen kormányról szőtt DK-s vágyhazugsághoz való hozzászólása okán mégis szabad rászánni néhány szót még a jó öreg Bauer Tamásra is.
Bauer Tamás szerint a kormány ugyanis nem törvénytelen, hanem alkotmányellenes.
Indoklásul előadja, hogy a FIDESZ már 2011-ben felszámolta a demokráciát, autokráciát, önkényuralmat hozott létre:
„ […] az a parlamenti többség, az a kormány, amely az alapvető választási szabályok és médiakörnyezet egypárti – fideszes – átalakítása révén jött létre, kétségtelenül a választás egykor közösen megállapított szabályainak, a korábbi köztársasági alkotmánynak és választási és médiatörvényeknek önkényes átszabásával, az alkotmány- illetve törvényellenes.”
Lehet, hogy Bauer Tamás nem egy jellematléta, de a fenti mondatában neki sikerült legjobban megfogalmaznia, hogy a régi pártállami elit tagjai és örököseik – a nyugati elvtársaikat is ide vehetjük – miért ennyire dühösek ránk, magyarokra. Megértettem, hogy 1989-ben ők úgy spekuláltak, hogy a Lenini utat átnevezik liberális demokráciává, és mehet tovább minden.
Ezért nem tudják elfogadni, hogy azokat a kereteket, amelyek között 1989-ben hajlandóak voltak a magyar állam berendezkedését átalakítani, a választók egyszerűen a kukába dobták. (Azt pedig következetesen szeretik elfelejteni, hogy az alkotmányozó többséget a FIDESZ-KDNP a régi, „közösen megállapított szabályok” szerint szerezte meg.)
A választópolgárt természetesen nem tudják leváltani, így kénytelenek a választások, a választók és döntésük súlyát csökkenteni. Ne felejtsük, ők balos forradalmárok, akiket a szovjet bolsevikok neveltek politikára. Nem tudják elfelejteni, amit fiatalon a foxi-maxin tanultak: ők a proletariátus élcsapata, akik a népet a kommunizmus győztes útján vezetik.
Olyan élcsapat ők, akiket az istenadta nép otthagyott az úton a faképnél; a magányuk pedig a magyar nép eredendő bűne lett a haladó baloldal szemében Európa nyugati felén is.
Ezért lettünk hirtelen ostobák, tájékozatlanok – jobb esetben félrevezetettek – írástudatlanok, rossz fogúak, rongyosak, gumicsizmásak, törött szemüvegűek, megvásárolhatóak, utolsó csatlósok, rasszisták, nácik és sündisznók.
Bauer Tamásnak abban ugyan teljesen igaza van, hogy az egykori szocialista politikai elit és szellemi utódaik fokozatosan kiszorulnak a hatalomgyakorlásából. Abban viszont téved, ha a pozícióvesztést az új alkotmányra, az új választási törvényre, a médiahelyzetre, vagy éppen a választópolgárok tájékozatlanságára próbálja ráfogni.
Magyarország irányításából a balliberális pártok a botrányosan rossz kormányzati munka és a katasztrofális ellenzéki politikai szereplés miatt, a választók többségének döntése alapján maradnak rendre ki.
Ez pedig demokratikus, alkotmányos és törvényes. Mi több, még erkölcsös is!
Ilyen az, amikor az emberek véleményét már nem az ÁVH pincéiben, kínzás közben kérdezik.
Nem azt mondják, amit hallani akar a Lángszavú Párt.
Moderari