„»A mai napon kiléptem a Jobbik Magyarországért Mozgalomból […], világos politikai alternatívát kínáltam a Jobbik kongresszusi küldötteinek, többségük azonban nemet mondott az általam javasolt hazafias politikára és szervezeti megújulásra«– írta megrendítő szózatában Stummer János alvezér, miután az elnökválasztáson alulmaradt a másik anyaszomorítóval, Jakab Péterrel szemben.
Miattunk percig se aggódj, János, mi túl fogjuk élni. Végül is te sem panaszkodhatsz, szép, mozgalmas, demagóg pályát hagysz magad mögött. Emlékszem, te voltál az a furfangos legény, aki a »tévészékház-látogatás« legforróbb perceiben kilopóztál a dohányzófolyosóra és megnyomtad a tűzjelzőt; hadd szóljon, hadd legyen nagyobb a káosz!
Meg az a lánglelkű szónok is te voltál, aki vidéki rendezvényeken rendre megígérted: a Jobbik győzelme után nyomban új alkotmányt és új büntető törvénykönyvet írtok, és azonnal börtönbe vetitek a teljes Orbán-kormányt. Hadd ne soroljam…
Hát most nem jött össze, János, de próbáld a dolog jó oldalát nézni! Mostantól például nem kell hazudoznod, elmebeteg ökörségeket nyilatkoznod. Nem kell majd kínosan hebegned-habognod, mint múltkor a köztévében, amikor arról kérdeztek, hogyan sikerült ekkora kanyart csinálnotok a párttal, miért borultatok a leépült habzóborász karjaiba.
Látni is rossz volt, ahogyan sápadtan, ugráló ádámcsutkával épületes baromságokat makogtál a kamerába. Csak a szűk műsoridő mentett meg… (Sose hittem volna, hogy egyszer még megsajnálok egy megélhetési kisnyilast.) Hogy mi lesz nélküled a Jobbikkal? Máma már nem szakad tovább.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.