Közhely, de attól még igaz: a világ változik körülöttünk. A változás pedig nem szükségszerűen jó.
A múló divat egyformán emel fel értelmes és veszélyes gondolatokat. Az istenadta nép pedig ítél: egyiket maradásra, a másikat felejtésre – már ha hagyják neki.
Vasárnap mi dönthetünk: helyénvaló-e, ha egy felnőtt ember a saját nemi életének gondjairól beszél kisgyerekeknek. Szabad-e egy gyermeket azzal traktálni, hogy a kisfiúból kislány lehet és fordítva.
Abszurd kérdések? Azok lettek volna még öt évvel ezelőtt is.
Ma már nem azok.
Néhány magyar politikai aktivista szerint jó ötlet revütáncosnőnek öltözött férfiakat küldeni az óvodába a kicsiknek „elfogadó szemléletet” tanítani és „szexuális érzékenyítést” tartani.
Tőlünk nyugatabbra pedig ez már nem csak néhány jól fizetett felforgató véleménye, hanem komoly politikai törekvés, ami mögött egy nagyon agresszív, terjeszkedő ideológia áll.
Ennyit változott a világ körülöttünk.
Ha nem akarjuk, hogy a mi világunk is ekkorát változzon, hallatni kell a hangunkat. Vasárnap ezt könnyen meg is tehetjük. Az országgyűlési választás mellett a népszavazáson is adjuk le a szavazatunkat mindannyian. Nyilvánítsunk véleményt!
Szánjuk csak rá azt a három és fél percet. Csak ennyi kell, hogy a kicsik világa megmaradjon ártatlannak és védettnek.
Őket még sem a társadalmi nem, sem a transz neműség, sem a homoszexualitás, sem a heteroszexualitás témája nem foglalkoztatja.
Hagy maradjon gyerek az a gyerek!
Majd ha kamaszodnak, és maguktól kezdenek el érdeklődni, akkor kell a felnőttek világába vezető ajtót kinyitni. Bőven ráérnek a kamaszkorban szembesülni a gondjainkkal, és az örömeinkkel is.
Moderari