Szavazni fogunk. Van, aki valami mellett, és lesz olyan, aki valami ellen.
Egy héttel a választás előtt a magam részéről csináltam egy hevenyészett zárszámadást, mit veszítettünk, és mit nyertünk az elmúlt évtizedben.
Azzal kezdeném, hogy mivel lett jobb egyszerű, járdán gyalogló átlagemberként az életem:
Van munkám, aminek köszönhetően kuncog néhány forint a zsebemben. Kaptam fizetésemelést, adó visszatérítést, adókedvezményt. Ki tudom fizetni a rezsit, a törlesztő részleteket, és mire a fizetésem a boltban elfogyna, megérkezik a következő. Lakást újítottunk fel. Tudtunk autót venni. Néhány bútort. Nem sírta el a feleségem magát, mikor tönkrement a hűtő. Van hobbim. Van megtakarításom. Szoktunk nyaralni is.
Béke van körülöttem, biztonságban vagyok az utcán este is. A rendőr engem véd, nem a politikai hatalom túlkapásait.
Egészséges vagyok. Amikor beteg voltam meggyógyítottak. Műtöttek, kezeltek az állami egészségügyben. Volt, hogy sokat vártam. A körülmények néha nem voltak annyira jók, de cserébe nem kellett Dárius kincsét a kórház kasszájában otthagynom.
A boltok polcai tele vannak, és amikor az ijedősebb honfitársaim nem hordják haza sajtárban, csuporban, vederben – tartálykocsiban – az üzemanyagot, akkor tankolni is tudok. Van hol, és nem utolsó sorban van miből.
Nagy dolgok ezek, főleg annak, aki megélt már néhány nehéz évet.
Mi tűnt el az életemből? A létbizonytalanság érzése, és ezt nyilván nem panaszképpen írom.
Odavan a félelem és a mindennapos gyomorgörcs, hogy mivel tudnak még megnyomorítani a nagyjaink. Nincs körülöttem létszámleépítés, iskola és kórházbezárás, gázáremelés, tömeges munkanélküliség, „megélhetési bűnözés”, nincs gondozatlan közterület, lerohadt lakókörnyezet.
Nincs körülöttem ideológiai kényszer. Nem kell kiállni semmilyen „Ügy” mellett. Ha akarom, nyugodtan megtehetem, de nem ér hátrány, ha nem törődöm az elnyomott sivatagi rozmárok helyzetével és egyéb agymenésekkel.
Ez mind elveszett, és nem hiányzik.
Kezdek megöregedni, és jól esik végre normális, emberhez méltó, jó életet élni. Szeretem látni, hogy a gyermekeimnek jobb és könnyebb az élete, mint ami nekem jutott. Szeretném a hátra levő év(tized)eket jóféle vénségben, az élettel eltelve eltölteni.
Én emellett fogok dönteni választáskor.
Moderari