A hódmezővásárhelyiek Péterének mindenről van véleménye. Szívesen meg is osztja.
Elmondta, hogy végtelenül károsnak tartja, ha a piaci folyamatokba az állam – hatósági árak meghatározásával – tartósan beavatkozik. Értette ezt a minap 480.- Ft-on meghatározott benzinárra.
Azt találta még mondani, hogy ha magas a benzinár, az „okos amerikaiak” hibrid autót, vagy kisebb autót vesznek.
Köszönjük szépen a szép, pozitív példát!
Van mégis két megjegyzésem:
Egy: ha kisebb autót veszek a jelenleginél, azt már madzagon fogom magam után húzni!
Kettő: aki egy tank benzinért nehezen fizeti ki a tizenöt-húszezer forintot, annak az a majd tíz millió forint, amibe mostanság a legolcsóbb hibrid autó kerül, lehet akadály a boldog, takarékos élet felé vezető úton.
No, de félre bosszúság!
Eszembe jutott egy régi anekdota. Le is írom ide szépen sorjába, el ne vesszen.
Történt egyszer, hogy szomszéd Kálmán bácsi – elment már nagyon régen, Isten nyugosztalja – miközben dolgozgatott az udvaron, hallgatta a rádiót.
Volt egy szép, bőrtokos Sokol rádiója, az akasztotta ki az istálló ajtajára.
Valami okos ember beszélt benne, – ilyen okos ember mindig van – hogy bizony, alacsony a sertés felvásárlási ára. Meg, hogy nagy baj ez. De a gazdáknak még sincs oka kétségbe esni, mert most éppen igen kelendő a hal a piacon, azt kell nevelni.
Kálmán bácsi nem volt indulatos ember, de ezt nem állta meg szó nélkül:
– Úgy is megy az! Kihajtom az ólból a malacot, s behajtom helyette a pontyot. – kicsit ízlelgette még az ötletet, aztán hozzátette: – Hmm …. Te majom!
Hát, így beszéltek a régi öregek.