„Néhány felvetés Márki-Zay Péter úgynevezett »jobboldaliságával« és »konzervativizmusával« kapcsolatban
Sokan örülnek annak, hogy az újbaloldali (értsd kívül zöld, belül vörös) politikát vivő Karácsony Gergely helyett a „jobboldaliságát” és »konzervativizmusát« gyakorta hangoztató Márki-Zay Péter vált a baloldali előválasztás egyik lehetséges győztesévé.
Ők azt remélik, hogy ha Márki-Zay Péter megnyerné az előválasztást, majd 2022-ben is az ő vezetésével alakulna meg egy új kormány, Márki-Zay Péter személye és jobboldali értékrendje lenne a garancia arra, hogy nem tér vissza a 2010 előtti korszak, és a nem DK-MSZP-Momentum szélsőbaloldalisága és szélsőliberalizmusa érvényesülve a kormányban. Ki kell ábrándítanunk az így gondolkodókat: optimizmusokat agyaglábakra építik, amit számos objektív tényező igazol:
1. Az élet nagy tanítómestere, a történelem arra int minket, hogy kommunistákkal szövetségben képtelenség bármifajta nemzeti gondolatot, programot vagy intézkedést érvényesíteni. Magyarország történetében volt már hasonló az 1945-49 közötti időszakban, amikor is a nemzeti-keresztény ideológiát és programot hirdető Független Kisgazdapárt – igaz terror és fenyegetés hatására – belement a kommunistákkal való közös kormányzásba.
Ez a jobb sorsra érdemes történelmi párt aztán néhány év alatt azon kapta magát, hogy fokozatosan és folyamatosan háttérbe szorul, míg végül 1949-re kialakult a kommunista egypártrendszer. Pedig az FKGP mögött ott volt a magyar társadalom jelentős részének támogatása, komoly politikai tapasztalat és országos szintű szervezettség. Márki-Zay mögött egyik sincs.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.