Október 6-a nemzeti gyásznapunk. 1849-ben ezen a napon végezték ki Aradon a 13 honvéd tábornokot és Pesten Batthyány Lajos miniszterelnököt.
Utána olvasva a történéseknek, megállapítható hogy akkor mindennek, a dátumtól a kivégzések módjáig, jelképes üzenete volt. Október 5-én az Aradi osztrák Várparancsnok felszólítására aradi papok keresték fel az elitélteket, és délután öt óráig lelki vigaszt nyújtottak a tiszteknek. Másnap hajnalban az atyák visszatértek a várba. Gyóntatták és megáldoztatták a tíz vallásos tábornokot, és a börtönben katolikus hitre tért Damjanichot. Ezután a papok halálukig a mártírokkal maradtak. És a dátum nem volt véletlen Haynau tudatosan időzítette a Bécsi forradalom első évfordulójára.
A reggeli szürkületben először Kiss Ernőt, Schweidel Józsefet Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost állították kivégzőosztag elé, a végrehajtásra kijelölt lövész között több kényszersorozott Bécsi forradalmár volt. Ők négyen mintegy “méltányosságból” kapták a golyót, mert az osztrákok előtt tették le a fegyvert, illetve nem voltak a szembefordulás után harcoló csapatok parancsnoka. A sortűz elé Kiss Ernő “Szegény hazám, isten büntesse meg hóhérainkat!” kiáltással állt. Őt nem érte halálos lövés, és egy tiszt közelről fejbe lőtte. A többi kilenc társukat is nemsokára elővezették:feketében és fehér ingben- kivéve Leiningent, aki megvesztegette őreit hogy honvédtábornoki egyenruhában léphessen az akasztófa alá.
Ezeket a tábornokokat – mint egy köztörvényes bűnözőt – az akasztással halálukban is meg akarták fosztani a becsületüktől. Haynau ezzel is üzenni akart. És a sorrendet – Pöltenberg, Török, Lahner, Knezich, NagySándor, Leiningen Westerburg, Aulich, Damjanich, Vécsey- ami szintén nem volt véletlen, az döntötte el hogy ki mennyi kárt okozott az Osztrák Császárságnak. Az utolsóknak pedig halmazát büntetésül végig kellett nézniük bajtársaik halálát.
Álljon itt néhányuk utolsó szavai.. Pöltenberg minden társával kezét szorított és így szólt :”Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni!” Leiningen Westerburg szavai : “Isten veletek, bajtársak! Nemsokára más, igazabb bíró előtt fogunk állani!” Aulich Lajosé: “Szolgáltam… és halálommal is szolgálni fogok…” Damjanich legendás búcsúszavai : “Azt gondoltam, én leszek az utolsó, mert a csatában mindig első voltam… Éljen a haza!” És az utolsó Vécsey Károly volt, akinek az volt a bűne, hogy ő foglalta el 1849. júniusában az aradi várat – ezért lett Arad a kivégzések helyszíne. Batthyány Lajosra Pesten a megalázó kötél várt, de ő felvágta ereit, a vérveszteség miatt az akasztás elmaradt, sortűz elé kellett állnia. Féltérdre ereszkedve, “Éljen a haza! kiáltás után bátran maga vezényelte a sortüzet: ” Rajta, vadászok! “. Ők mindannyian halálukban is soha nem feledhető erkölcsi tartásról tettek tanúbizonyságot!!
Írta: Kormányos Lajos, fotó: Wikipedia