A jelentés utolsó megjegyzései a menekültekkel való bánásmódot, illetve a szociális jogok magyarországi érvényesülését tették kritika tárgyává.
Az egyszerűbbel kezdeném: az Európai Parlament szerint rövid a munkanélküli ellátás időtartama, három hónap nem elég; a nyugdíjminimum – amely alapján a szociális segélyek összegét határozzák meg – szintén alacsony összegű. Kritizálták továbbá azt a jogszabályt, amely alapján a hajléktalanok részére a helyi önkormányzatok megtilthatták, hogy a közterületen éljenek, ott bódét, kunyhót építsenek.
Tény, hogy a kormány nem szociális segélyt, hanem munkalehetőséget igyekszik biztosítani az embereknek. Magyarországon ma is inkább munkaerőhiány van. Különösen igaz ez szűkebb pátriánkra, ahol – a járvány ellenére – sok munkahelyet csak külföldi vendégmunkásokkal tudnak feltölteni. Nem mondom, hogy jó állást könnyű találni, de bejelentett, jól megfizetett, – fizikai – munkát találni hetek – sokszor napok – alatt lehet. Aki ilyen körülmények között nem talál munkát, az nem akar igazán dolgozni.
A hajléktalanokról szóló kritikát az Élet válaszolta meg. Budapesten a főpolgármester és csapata újra engedélyezte a hajléktalanok részére, hogy a közterületen, aluljárókban éljenek. Az eredmény magáért beszél, tele van a sajtó az aluljárókban kialakult embertelen állapotokkal. Pedig egyszerű ez is: az utcán, a szemét között, a saját vizeletében, székletében hemperegve senki nem tud emberhez méltó életet élni. Aki szerint igen, annak – itthon és az Európai Parlamentben is – javaslom, próbálja csak ki. Nem fog tetszeni.
A menekültügyről most csak röviden (ez megér még néhány bejegyzést): az Európai Parlament elsősorban az ENSZ menekültügyi főbiztosának megállapításaira támaszkodott.
E megállapítások közül kezdjük a legabszurdabbal: aggasztónak tartották az általánosabb értelemben véve korlátozó jellegű határőrizeti és jogalkotási intézkedéseket. Amiatt aggódnak tehát, hogy Magyarországon a határőrizettel megbízott rendőrök őrzik a határt. Adódik a kérdés, hogy mégis, mi egyebet kellene tenniük?
Megjegyezték továbbá, hogy menedékkérők a röszkei és tompai tranzitzónákban való fogadásuk miatt arra kényszerülnek, hogy illegálisan lépjék át a határt. Csak kérdezem, hogy miért nem inkább arra éreznek ezek a menedékkérők kényszert, hogy legálisan, a határátkelőn próbáljanak belépni Magyarországra, mint mindenki más?
Válasz persze nincs, van viszont követelés, hogy Magyarország kvóták alapján fogadjon be migránsokat, és gondoskodjon az ellátásukról.
A javát a végére hagytam: a röszkei határátkelő 2015. szeptemberében lezajlott ostromát irányító Ahmed H-t az Európai Parlament olyan személynek tekintette, aki csak a családja átjutását próbálta segíteni. Elítélése (öt évet kapott végül) a jelentés szerint problémás, és kérdéseket vet fel a magyar terrorellenes jogszabályok alkalmazását illetően. Problémásnak „sokkolónak” nevezték, hogy a magyar hatóság az erőszakos migránsok ellen vízágyút és könnygázt vetett be.
A YouTube-on fent vannak az eseményekről készült videók. Elég a keresőbe beütni a „röszkei csata” kifejezést.
Engem nem a magyar rendőrök fellépése sokkolt, de higgyen mindenki a saját szemének.
Moderari