“A Soros György által alapított és fenntartott Open Society Foundations (OSF) adományozói szervezet munkatársaival éveken át szoros kapcsolatot ápoltam, ennek során szereztem benyomásokat a Norvég Civil Alap (NCA) hátteréről. 2009-ben ösztöndíjasként dolgoztam az OSF-nek, feladatom szerint támogatandó roma civil szerveződéseket kellett keresnem az országban, majd a 2011-ben tartott népszámlálást megelőző, általuk finanszírozott kampányt szerveztem, amelyben a nemzeti kisebbségeket buzdítottuk arra, hogy válaszoljanak a kérdőív nemzetiségekre vonatkozó kérdésére.
A munkáim megszűnte után sem szakadt meg a viszony az OSF munkatársaival, így 2012-ben az egyik vezető bürokratájuk mondta el nekem, hogy a norvég állam képviselői nem elégedettek az Ökotárs Alapítvány vezette konzorciummal, ezért erősen igyekeznek rábeszélni a budapesti OSF vezetését, hogy vállalják el az NCA pénzének elosztását. Mint később kiderült számomra, Soros már akkor javában készülődött a magyar kormánnyal való összecsapásra, ezért taktikai okokból elutasította, hogy formális módon hozzá legyen köthető a norvég pénzek feletti döntéshozatal. Neki az is megfelelt, hogy a tőle függő civil szervezetek konzorciuma teszi ezt meg, illetve az a norvégokkal lefektetett működési mód, amelyben a Soros által kijelölt „szakértőknek” döntő szavuk volt a programban. Így felelősségvállalás nélkül befolyásolhatta az NCA magyarországi támogatásait.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.