Nem felejtem a jugoszlávok tragédiáját: békében, jólétben éltek, majd szomszéd fordult szomszéd ellen, és elképesztő kegyetlenséggel gyilkolták egymást. Tengernyi halott, szétszakadt családok, szétbombázott ország. Mérhetetlen mennyiségű könny és nyomorúság.
A tanúság, amit le kell vonni a szomszédjaink tragédiája kapcsán, hogy nincs magától érthető biztonság. Magyarország is folyamatos védelemre szorul.
Kiktől? Mindenkitől, aki a saját érdekeit a mi érdekeink rovására akarja érvényesíteni. Lehet ez nagy multinacionális cég, lehet idegen állam; és igen, lehet ez befolyásos, vagyonos magánszemély is. Ez nem személyes ügy, egyszerűen mindenki pénzt akar keresni, lehetőleg minél többet.
Természetesen egy fegyveres támadásnak elenyészően kevés az esélye, de a hibrid háborúk korában erre nincs is igazán szükség. Az ország lerombolása nélkül, katonák, tankok nélkül is át lehet venni az irányítást egy nemzet felett. Már nem kell, hogy a Budai Várban vonuljon az SS és a Wehrmacht, nincs rá szükség. Elég a közrendet bomlasztani, gyűlöletet szítani, elég az embereket egymás ellen fordítani. A szétesett társadalomban magától megszűnik az ellenállás. Mindenki egyedül marad, a magányos ember pedig kiszolgáltatott.
Ukrajnában ez látványosan sikerült. (Igaz, Belorussziában meg nem annyira.) Hogyan csinálják?
A legegyszerűbben megvett, vagy kiszolgáltatott, zsarolható politikusokkal. Aki a zsebben van, annak lehet diktálni. Persze ehhez választást kell nyerni.
Ha ez nem megy, akkor még mindig lehet a fontos kulcspozíciókba irányítható embert ültetni, akin (akiken) keresztül a megbízói érdekek hatékony képviseletben részesülnek – akár az egész ország kárára is. Ha ez a kapu is bezárul, mert a politikai stabilitás miatt már ezeken a pozíciókon is megtörténtek a személycserék, nagyon leszűkül a külső érdekérvényesítés tere.
Mi marad? Maradnak az ügynök szervezetek (az NGO-k), külföldi, vagy külföldről fizetett aktivisták, a „civil” szervezetek, a sajtón keresztül történő nyomásgyakorlás, a nemzetközi szervezetek állásfoglalásai. Ezek mind egy célt szolgálnak: aláásni a politikai stabilitást, kételyt, káoszt, zűrzavart teremteni. Közhely, de igaz, hogy a zavarosban mindig könnyebb halászni. Lehet svájci frankban eladósítani a lakosságot, lehet rezsiárat emelni, lehet alacsonyan tartani a fizetéseket. Sokféleképpen lehet nagyon sok pénzt keresni, ha hiányzik a hatékony állami korlátozás.
Ha már az ügynökökön, ügynök szervezeteken keresztül sem lehet egy-egy érdekkör pozícióit stabilizálni, akkor jöhet a fegyveres beavatkozás. Jön is, ha igazán nagy a tét: láttunk ilyet Irakban, Szíriában, Libanonban, Jugoszláviában és Ukrajnában.
Igen, itt, közvetlenül a szomszédban is!
Bár nem tetszik ez a civil, vagy NGO tevékenység, ők mégis a békét őrzik – a maguk sajátos módján – Magyarországon. Szurkolok nekik, mert amíg ők a siker reményével kecsegtetik a megbízóikat, addig azok nem küldik az ejtőernyősöket. Nekünk addig jó, amíg elhiszik, hogy Kormány helyett helytartót és Helytartótanácsot tudnak választatni velünk.
Sok sikert kívánok hát a civilkedéshez mindannyiuknak. Na, jó, azért nem annyira sokat.
Moderari