“Volt ma egy kis dolgom, csak most szembesültem azzal, hogy tele van velem a világháló. 
Jakab megint robbantotta a parizerbombát, most tejet is iszik, és úgy tesz, mintha ebben az országban csak fideszes evett volna életében pörköltet vagy töltött káposztát.
Micsoda dedó, komolyan mondom.
Szemben ezzel a magamutogató paprikajancsival, én kitűnően főzök, munkából tartom el magam, tehát a családomnak nap mint nap tisztességes ételeket teremtek elő. Erre nem vagyok büszke, szerintem ez a normális. És ne jöjjön senki azzal, hogy hányan esznek csak parizert Magyarországon, mert Magyarország pont egy olyan hely, ahol még az is kiadósan és változatosan ehet, akit nem vet fel a pénz. Akik most óbégatnak, hogy jaj, az egyszerű embernek nem futja másra a parizeren és a Piros Aranyon kívül, azok is két pofára tömik magukat egész álló nap, megnyugtatok mindenkit.
A Jakab-féle “melós” mellesleg az Orbán-terror tizenegyedik évében annyira éhezik, hogy tele bevásárlókocsioval egyensúlyoz a Tescóban, benne húsz liter kóla, tíz klló disznóhús, nápolyi és csoki zsákszámra, meg jut napi egy doboz cigire, piára is mindig. Meg minden másra is. A “melós” tehát véletlenül sem Piros Aranyat kajál parizerrel – ennél igényesebb önmagához – a termékbemutatót meghagyja a milliomos pártelnöknek. Aki persze, szintén nem párizsit eszik párizsival a családjával, csak aljas hazugságokkal hergeli a magyar kormány ellen az örök irigy, tudatlan tömeget.
Mulatságos volt Jakab oldalán olvasgatni, hányan oltották le a hülyeségei miatt. Mintha mellé lőtt volna ezzel a témával. Ahogyan az is mulatságos, hogy egy ellenzéki pártelnök vacsoracsatát vív velem, az egyszerű publicistával.
Nem ez lenne a dolgod, Parizeres Peti, de hát, ennyit tudsz.
És még egy magánmegjegyzés. Abban a bizonyos stúdióbeszélgetésben nem te győztél, nem győzött ott senki. Ellenben hülyét csináltál magadból, amit te is pontosan tudtál, mert adás után nem volt ám olyan nagy mellényed, mint most. Viszont félszeg mosollyal, lehajtott fejjel elhúztál onnan, majd nagy zavarodban tíz perc múlva visszalopakodtál a stúdióba az adás elején elhajított kabátodért, mert a “lefújás” után pár percig azt sem tudtad, hol vagy, mit csinálsz. Kár, hogy a rajongóid ezt már nem látták. Hogy milyen kisfiú voltál.
Ezt csak a történelmi hitelesség kedvéért.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.