A keleti frankok királyának IV. Lajosnak a 907-ben kiadott parancsa magyarul így hangzik: „Elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak.”
Mark Rutte holland miniszterelnök nemrégiben pedig azt mondta, hogy „Magyarországot térdre kell kényszeríteni.” (Nem a kormányt, nem Orbán Viktort, hanem Magyarországot.) Mark Rutte nem kerti sütögetés közben, nem egy holland kocsmában (ahová egy ilyen mondat esetleg való) mondta ezt, hanem az Európai Tanács kétnapos brüsszeli tanácskozásán, ahol súlya van a kimondott szavaknak.
Mégis csak van, ami nem változik. Az a fránya felsőbbrendűségi érzés. Ugye-ugye?
Az Európai Unió döntéshozói érezhették, hogy ez a nyilatkozat azért nem sikerült annyira jól. El is indult a sajtókampány: Mark Rutte csak kimondta azt, amit sokan gondolnak. A nyilatkozók azért kijelentették, hogy szerintük nem kell kikényszeríteni a magyarokból az elvárt viselkedést. Elég lesz Magyarországot elszigetelni, elvonni a támogatásokat, „becsukni az alagsorba”, ahol a magyarok majd észhez térnek.
Aha. Értettük mi elsőre is, de így elmagyarázva mégiscsak világosabb.
Hogy is végződött ezerszáz éve az akkori térdeltetési kísérlet? A Sváb Évkönyv szerint a 907-ben Magyarországra törő seregből kevés német menekült élve. Odalettek a vezérek, grófok többsége is a csatatéren maradt. Lajos király is hajszál híján tudott csak elmenekülni. A németek teljes hadseregét megsemmisítették a magyarok.
A Mark Ruttéhoz hasonló alakok jó eséllyel most is meg fogják tapasztalni, hogy a magyarok nem változtak meg nagyon az elmúlt évezredben: többek között mostanság sem szeretünk térdelni, és nem is igen szoktunk. Sem a jobboldalon, sem a baloldalon.
Mi mind ilyenek vagyunk …