Belföld

Elveszett játékaink, avagy múltidézés gyereknapon

Children play with dad in the park. They pull the rope and have fun laying on a sunny day

“Aftázás”, gumi kötelezés, ugróiskola. Régi, de reméljük nem elveszett játékaink felidézése számtalan élménnyel szolgál, hiszen nem vettük, hanem elkészítettük. Talán még nem felejtettük el, átadhatjuk a felnövekvő nemzedéknek, hiszen a játék mindenki számára örömforrás.

Az első jegyzett Nemzetközi Gyermeknapot Törökországban tartották 1920 áprilisában majd 5 évvel később a genfi Gyermekjóléti Konferencián. Az ENSZ javasolta, hogy egyetemes gyermeknapként minden országban tartsák meg.  Több ünnephez hasonlóan ezt is más és más időpontban rendezik meg a világ, különböző országaiban. Azt javasolták a kormányoknak, hogy olyan napot jelöljenek ki, amelyet megfelelőnek tartanak. A nap célja, hogy megemlékezzenek a testvériségről, a gyermekek jóléte érdekében végzett küzdelemről, és a megértésről. Magyarországon hivatalosan május hónap utolsó vasárnapja a Gyermeknap. A szülők számára a gyermekük, a legféltettebb kincs, akit óvnak és szeretettel nevelnek. A gyermekek számára pedig a legfontosabb a játék élménye és öröme, amely ha bevalljuk, ha nem, egy egész életen át kísér bennünket, már ha tudunk még játszani. Nem lehet elfelejteni a játék örömét, nem lehet élni nélküle és nem lehet kihagyni a mindennapjainkból. A játék pedagógiájával és fejlődésével, sokan foglalkoztak, bár ez a fejlődéssel együtt örök téma marad. A digitalizált világ, más. Másképpen játszunk, de az élmény is más, amelyből kimarad többek között a mozgás. Ki ne emlékezne a 80-as évek játékaira. Nem vettük, hanem kitaláltuk, elkészítettük, megrajzoltuk, megépítettük. A klasszikus ugróiskola. Kulccsal dobáltunk és ugráltunk, hatalmas volt a versengés öröme. Az ugráló gumizás nagy kedvencünk volt, amikor egy kifeszített gumikötélen ugráltunk, de az ugráló kötél folyamatos hajtása és átugrálása is maradandó élmény. Ezt kicsiben is képesek voltunk kivitelezni, amikor az ujjaink köré kifeszített zsinórral műveltük ugyanezt. Bevallom, nem mindig volt könnyű átvenni a nyakatekert szálakat. Az „aftázás”. Alig vártuk, hogy végre elkezdődjön, és meglegyünk annyian, hogy elindíthassuk a játékot. Az autóskártyák a legnépszerűbbek voltak a nyolcvanas években. A fallabdázás, kiütők, és a tapsolós játékok. Hány, de hány variációt találtunk ki, amelyet utánozhatatlan gyorsasággal tudtunk véghezvinni. Nem volt ára, nem kellett megvenni, annál sokkal többet ért. Megfizethetetlen volt, az öröm a győzelem, az együttes játék, és az együttlét öröme. Ne felejtsük el, ne lépjünk át rajta, mert tudunk mi még játszani, és maradandót alkotni, ha akarunk!

T.G.

A kiemelt kép illusztráció/Envato Elements

- Hirdetés -

Hasonló bejegyzések

Csaknem 8,5 milliárd forint jut a tanévben iskolatej-, iskolagyümölcs- és iskolazöldség-programra

cs3_admin

Több mint ezer határsértő ellen intézkedtek a rendőrök a hétvégén

cs3_admin

Farkas Sándor: megerősítette a családi gazdaságokat a kormány

cs3_admin

Orbán Viktor: A negyedik hullám lassan bekeríti Magyarországot

cs3_admin

Stabil Fidesz-előnyt mérnek a közvélemény-kutatók

cs3_admin

121 településen nyílik új kisbolt a Magyar falu program révén

cs3_admin

Október 15-én kezdődnek az őszi érettségik

cs3_admin

1,5 milliárd forintos rendkívüli támogatás a nehéz helyzetben lévő kisebb borászatok számára

cs3_admin

A kormány kész 4 százalékponttal csökkenteni a szociális hozzájárulási adót

cs3_admin

Honlapunk megfelelő működéséhez „sütiknek” nevezett adatfájlokat (angolul: cookie) kell elhelyeznünk számítógépén, Ön bármikor módosíthatja ezeket a beállításokat a böngészőjében. Elfogadom Olvasd tovább