„Amikor a nemzeti-jobboldali táborban beszélgetnek az emberek, számba veszik a kormányzás eredményeit, és megpróbálják megfejteni, mi várható jövő tavasszal a választásokon, akkor kerül elő a téma. Nagy sóhajtással szokás erről beszélni, haragot elleplező elégedetlen hangsúllyal: hát, igen, ez a kormány a létező kormányok legjobbika, de nagyon rossz a kommunikációja. Ezért éles a verseny, ezért van esélye az egyesült baloldalnak nem egészen egy esztendő múlva.
Tényleg rossz az a kommunikáció? És ki mondja? Miért mondja?
Én úgy tapasztalom, hogy aki ilyen sommás véleményre ragadtatja magát, aki a lakása karosszékéből, illetőleg magánya mélységeit a Facebookkal oldva ilyen pompásan átlátja a kérdést, igazán mondhatna valami konkrétumot is. Ha nem így, akkor úgy – ezt igazán elvárhatnánk tőle. Csakhogy a szokásos sóhajtozáson, a sejtetéseken kívül konkrétumot nemigen hallunk. Hacsak az nem konkrétum, hogy a jobboldali sajtónak nem szabadna ennyit foglalkoznia Karácsony Gergellyel, mert lám, az önkormányzati választáson is ezt tette, meg is lett az eredménye: az előzetesen esélytelen ellenzéki jelölt legyőzte Tarlós Istvánt.
Azt mondom, az igazság teljesen máshol van. El lehet vitetni a balhét a jobboldali sajtóval, lehet azt mondani, hogy persze, hiú reményt keltettünk az önkormányzati választáson, hogy túlságosan sokat foglalkoztunk az ellenféllel. Azt is mondhatjuk – szigorúan utólag –, hogy milyen jó lett volna és jó volna most is az eredményekre koncentrálni, hiszen a mögöttünk álló tíz esztendő páratlan sikerei, a látványos országépítés önmagában garancia a szavazatnövekedésre.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.