A kereszténység hajnalán húsvét előtt a megváltó feltámadására emlékezve egyetlen éjszakát virrasztottak, ma már nekünk egy egész hét áll rendelkezésünkre hogy összpontosítsunk Jézus kereszthalálát majd feltámadását megelőző történésekre.
Néhány nap csupán, és virágvasárnap elkezdődik a nagyhét, amelynek során fontos elgondolkodnunk az életünkben addig megtapasztaltam kudarcainkon és sikereinken, hogy lélekben felkészülve érkezzünk el nemcsak a megváltás megértéséhez – hanem megéléséhez, átéléséhez is.
Mi is kell a felkészüléshez ezekben a napokban: csend, figyelem- és legfőképpen az önmagunkkal való szembenézés, ami olyan mint egy vízzel teli mély verem, aminek az aljáról – valljuk be őszintén – sokszor nem az az arc néz vissza ránk, mint amit látni szeretnénk.
A mosolyon túl stressz, közöny, sokszor megvetés és önámitás köszön vissza- rátelepedve életünkre, gúzsba kötve azt!
Hittel vallom, hogy a nagyhét liturgiájának üzenete nem csak a hívők – hanem mindenki – számára egyaránt szól, tartogat tanulságot. Mert követve Jézus utolsó napjainak eseményeit, elgondolkodhatunk az emberi élet hullámvasútjának csúcs – és mélypontjain, miközben jó alkalom ez arra hogy mi is tükörbe nézzünk. Meggyőződésem hogy a nagyhét történései mint egy iránytű, úgy mutatnak pontos utat egy követendő – szeretettel, jósággal, becsülettel teli- értékrendhez.
Ezért soha nem késő – most sem- hallgatni és figyelni a nagyhét üzenetére, mert érdemes!
Írta: Kormányos Lajos, fotó: EE