“Bár a kommunisták mindig az elnyomottakra hivatkoztak, igazából az értelmiség körében szereztek híveket. Az értelmiségben van meg ugyanis az a hajlam, hogy a gondolatokat összekeverje a valósággal, és az értelmiségben van meg a belső igény, hogy ingatag társadalmi státuszát valamiféle „titkos tudással” kompenzálja. A munkásmozgalom sok követelése jogos és előremutató volt, pl. a nyolcórás munkaidő, a fizetett szabadság, a társadalombiztosítás, a szervezkedési jog kiharcolása. A marxizmus erre telepedett rá, a munkásosztálynak világtörténelmi jelentőséget tulajdonítva. A munkásosztály vált a történelmi haladás mozgatórugójává, minden osztály és osztálykülönbség megszüntetőjévé, a társadalmi egyenlőség megvalósítójává. A vágyott egyenlőség csak a meglévő társadalmi keretek és hatalmi viszonyok erőszakos felszámolásával érhető el. Minden társadalmi konfliktust az elnyomók és elnyomottak közötti harc keretében értelmeztek. Marx egyben feltalálta a történelmi szükségszerűség fogalmát, ami lehetővé tette, hogy minden bírálót a történelem kerékkötője, reakciós stb. jelzőkkel lehessen illetni, illetve a messianisztikus hittel várt kommunizmus késleltetése miatt likvidálni lehessen. Lenin ezt kiegészítette a munkásosztály élcsapata fogalmával és megszervezésével, amely képes ezt a harcot vezetni.
A kommunizmus és vele a kommunista pártok megbuktak, a munkásosztály középosztályosodott, és nem kér a felszabadításából – illetve Kínába költözött, ott meg nehéz volna őket felszabadítani. Mégis, az eszme lényege – a felszabadítósdi, az egyenlőség ígérete, a társadalmi és hatalmi viszonyok felszámolásának és a kerékkötők likvidálásának igénye tovább élt, ahogy az önjelölt élcsapatok is újratermelődtek. Francia teoretikusok tartották életben az újkommunizmust, és az amerikai egyetemeken virágzott ki és adták tovább az újabb generációknak. Az amerikai elnökválasztást megelőző és kísérő jelenségek – az, hogy a rasszista csürhe akadálytalanul elfoglalhatta a köztereket, a rendőrség gyengesége, a cenzúra akadálytalan, sőt, örömmel fogadott bevezetése, a politikai álláspontok kriminalizálása mutatja, milyen messzire jutott Amerika a neobolsevik eszméknek való behódolásban.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.