„Mi mindig a korai meccseket játszottuk, az olaszok és a hollandok utánunk következtek. Amikor a harmadik napon kikaptunk a görögöktől, a csoport második helyére kerültünk. Utánunk jöttek az olaszok és a hollandok mérkőzései. Utóbbi eldönthette, kivel akar elődöntőzni. A görögöket választották. Talán bennük volt még 2020 februárja, amikor Szentesen a világliga-selejtezőn 12-7-re elvertük őket, meg januárja, amikor az Eb-bronzmeccsen is legyőztük őket.
Mai ésszel felfogva szinte hihetetlen, hogy azon a szentesi mérkőzésen telt házas, tomboló uszoda előtt játszottunk.
Az ottani közönség ünnepelt bennünket, az Eb-bronzérmes csapatot. Aztán pár nappal később mindent lezártak, a járvány az egész világot megváltoztatta. De vissza Triesztbe.
A görögök nagyon jól pólóztak ellenünk, de nagy sumákok is voltak. Mi ugye úgy mentünk ki erre a selejtezőre, hogy egyetlen felkészülési meccset sem játszottunk. A tervek szerint jöttek volna hozzánk az amerikaiak – nem jöttek, de mi sem mehettünk hozzájuk a járványhelyzet miatt. Játszottunk volna a spanyolokkal és a görögökkel is, de ezek a felkészülési meccsek is elmaradtak. A görögökkel már az időpontban is megegyeztünk, január 2-6. között jöttek volna hozzánk. Valami kreált indokkal lemondták, hogy nem engedik őket.
Erre pár nappal később látom, hogy a spanyolok és a görögök egymás ellen játszanak edzőmeccseket. A görögök annak ellenére nem jöttek el velünk készülni, hogy tudták: az egyenesági meccseken nem játszhatnak ellenünk.
Mindegy, egy csoportmeccset elvittek tőlünk, legyenek azzal boldogok.”
„A negyeddöntőben simán nyertünk a franciák ellen, jöhetett az olaszok elleni mindent eldöntő elődöntő. Azért volt bennem egy kis félsz. Éveken át éltem Itáliában, tudom, hogy ők tényleg mindenre képesek, ha a saját érdekeikről van szó. Nem véletlenül vállalták el a selejtező megrendezését.
Egészen elképesztő, ami ott ment. Ugye mondtam már, hogy mindig mi játszottunk korán. Nekem sok olasz barátom van,
jól beszélem a nyelvet, látom, hogy a haverok küldik az újságcikkeket, amiben az olaszok azon lamentálnak, hogy a magyar és a holland csapat kiválasztja majd, kivel akar az elődöntőben játszani. Kérdezem én, hogyan választottunk volna bárkit is, amikor mindig előbb játszottunk időben, mint a riválisaink? Szóval, ment a mentális hadviselés rendesen.
Így akarták ellenünk feltüzelni a saját játékosaikat. Megvertük a franciákat, jöhetett az a meccs, amire négy éve készülünk. Tudtam, hogy mindent beleadnak. Kint voltunk már az uszodában, amikor látom, hogy megérkezik az Olasz Olimpiai Bizottság elnöke, Giovanni Malagó. Mögötte ott lépdelt Paolo Barelli, aki a LEN elnöke, amúgy parlamenti képviselő. Nem sokkal maradt le mögötte a 82 éves Gianni Lonzi, akit a sportág legnagyobb bűvészei között emlegetnek.
De a legszebb az egészben az volt, hogy befutott az olasz férfi válogatott szövetségi kapitánya, Alessandro Campagna.
Róla azt kell tudni, hogy életében soha nem járt női meccsen. Most úgy érezte, meg kell jelennie. Szerintem az a kezdés, amit az olaszok ellen bemutattunk, mindenkit sokkolt. A végén Paolo Barelli elsőként jött oda gratulálni – le a kalappal előttük. Elismerték, hogy azon a meccsen nem volt semmi kérdés. Hogy ezek után hogy ették maguk között a kefét, az tényleg legyen az ő dolguk.”
„Sokat beszéltek arról, hogy Csernus Imre pszichológus mennyit segített nekünk, meg volt egy személyiségfejlesztő cég, amely szintén a lányok mentális felkészítésével foglalkozott. Rengeteget kaptunk tőlük, de azért nem esnék túlzásokba, mert nem a doktor úr dobja a gólokat.
De tényleg sokat dolgoztunk a félelem kezelésével, az ijedtség feldolgozásával, vagy azzal, mi történik akkor, ha a meccs előtt derül ki, hogy valaki koronavírus-fertőzött. Ezzel kapcsolatban persze tényleg nagyon óvatosak voltunk.
Úgy töltöttünk el egy hetet Triesztben, hogy egyetlen percet sem voltunk az utcán. A vörös karantén miatt ezt nem is lehetett megtenni.
De azért az nem könnyű dolog, hogy a kisbusz odaáll a hotel bejárata elé, beülünk, kitesz az uszodánál, bemegyünk és ez ment minden egyes nap. Viszont az, hogy ezt ennyire jól bírtuk, nem volt a véletlen műve. Kevesen tudják, hogy a felkészülés alatt tartottunk egy olyan karantén-edzőtábort, amikor három hétre bementünk a Császár-uszodába. Az ottani szálloda épülete a 19. században apácazárdaként működött. Hát, olyan is az a szállás, kicsi, cellaszerű szobák, egy ágy egy szobában és slussz.
Ide vonultunk el 2020 tavaszán három hétre.
Az ételünket megrendeltük, a futárok letették az ajtó elé, nem jöttünk ki. Én onnan gyalog 10 percre lakom, de én sem láttam a családomat. A harmadik hétre enyhítéseket hoztak, akkor hazaengedhettem volna hétvégére a csapatot, de a lányok azt kérték, hogy ne tegyem, csináljuk végig az egészet.
Szerintem az olimpiai kijutás alapjait ebben a három hétben fektettük le.”
„Mondják, hogy a női vízilabdában az amerikaiak utolérhetetlenek. Én ezt nem így gondolom. Tény, hogy az eredményeik alapján most ők a világ legjobbjai.
De bármennyire is jók, egy olyan játékosuk nincs, mint Keszthelyi Rita. Mert Rita zseni,
és az amerikai női pólócsapatban nincsen zseni. Az ő csapatkapitányukat, Maggie Steffenst tartják a világ jelenlegi legjobb női vízilabdázójának.
Szerintem nem az. Jó játékos, de nem tud annyit erről a sportágról, mint Keszthelyi Rita. Csak Steffens körül van tíz hasonló képességű pólós. Ők könnyen választanak, hatalmas a merítési lehetőségük. Ugyanakkor hiszek abban, hogy az amerikaiak sem gépek, ők is hibázhatnak, utol lehet őket érni. Ezen dolgozunk minden egyes nap, amikor medencébe szállunk.
Nekem van 20 olyan játékosom, akiből össze tudom rakni a magyar válogatottat, az amerikaiaknak 200. Nagyon nem ugyanaz.
De ott van például Magyari Alda, aki szinte még gyerek. Éreztem, hogy az olaszok ellen neki kell védenie. Azért ennek a csapatnak az első számú kapusa még mindig Gangl Edina, aki alaposan meglepődött a döntésemen, de aztán láttam, hogy a csalódottságát megpróbálja pozitív irányba átforgatni és ebből erőt meríteni.
Hiszen azt ő is tudta, amit én: ha Magyarit le kell cseréljem, akkor neki kell megoldani a feladatot. Magyari megoldotta, két ötméterest fogott meg, csodálatosan védett. Az olimpiai mezőnyben a miénk az egyik legfiatalabb válogatott.
A mi csapatunk nemcsak most, hanem a 2024-es párizsi olimpián is jó lesz.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.